Az életelégedetlenségnek hívott állapot, általánosan minden embert érint egyszer életében. Mi is ez?
Nagyon egyszerű, ha az ember úgy érzi, hogy képességei, érdeklődései, és ismeretei tekintetében nincs a megfelelő helyen (pl. : túlképzett a pozícióhoz, de nincs más lehetőség,vagy nagy tehetségekkel megáldott, ambiciózus személy, de egyszerűen senki nem akar számára esélyt adni, hogy ezt bizonyíthassa), egy idő után méghozzá igen gyorsan belső feszültségek kialakulásához vezet.

A folytonos napi stressz hatására olyan testi és lelki folyamatok játszódnak le, amelyek egy darabig ugyan még tompíthatóak, de ha nem változik semmi, akkor egy idő után már nem. Tehát a szervezet kimerül, az egyén fogyásnak indul, gyakran lesz beteg, folytonos tompaság letörtség lesz rá jellemző, negatív életszemlélet, mérhetetlen pesszimizmus uralkodik el rajta, antiszociálissá, érdektelenné válik az őt körülvevő világgal szemben. Ezek tartós fennállása és a tény, hogy még mindig nem sikerült változtatni a helyzeten, kiégéshez, szorongásos zavarokhoz, depresszióhoz vezet, és persze a pszichoszomatikus tünetek arzenálnyi választéka is elkezdi gyötörni fizikailag, a lelkileg már így is rossz állapotban lévő egyént. Mi lehet, és mit kell tenni ilyenkor?

Muszáj változtatni, akkor is, ha az ésszerűtlen döntésnek tűnik, mivel az egyén egészsége –mentális és fizikai- tönkre mehet, de mindenképpen sérülhet. Olyan munkát, partnert, barátokat, helyzetet kell teremteni az utolsó erőből, ami utána visszaadja a személy lényének fényét, és erejét.

Ha kis idő múlva olyan szerepben lesz a személy, ami illik hozzá, akkor annak általában siker a vége, azaz önazonos viselkedés, növekvő énerő, érzelmi jóllét, pozitív irányba változó énkép, hatékony, energikus hozzáállás.

Tehát, ha sikerül érzelmileg és értelmileg kiteljesedni a szerepünkben, akkor annak egy állandó, hatékony működés az eredménye.