Az összegyűlt tömeg egy közös célért küzdő emberek csoportja. Egy ideig csendes és fegyelmezett halmazként mozognak, ám minél inkább gyűlik a nép, annál dühödtebbek és frusztráltabbak lennek. Ennek egyszerű pszichológiai okai vannak. Minél több ember veszi körül az egyént, annál jobban szűkül a személyes tere. Ez a jelenség –hogy eltűnik az intimszféra – egyre jobban idegesíti és dühíti az embert, hiszen evolúciósan belénk van kódolva, hogy a saját területünk határait megsértőt próbáljuk bármilyen eszközzel újra a határon kívül tartani. Összegezve hát, az egyre gyűlő tömeg, egymást hergeli –noha tudat alatt – plusz ott a közös cél, amire a felgyülemlett és az amúgy is meglévő düh irányul.

A kormányok és városvezetők sok esetben nem vették komolyan az utcára vonuló tömeget, ami aztán csúnyán megjártak. Mára már felismerték a helyzetet, miszerint bármekkora megmozdulás van, komolyan kell venni. Hiszen a tömeg egy kis idő után egy homogén „masszává” válik, ez a közös célnak köszönhető, ami elérése végett egy szervezetként, egy testként működnek. Ezért nagyon kell vigyázni arra, hogy milyen eszközökkel és módokkal csillapítják a menetelőket.