A mama hotel elnevezés alatt azt az életformát kell érteni, amikor az amúgy –jobb esetben – dolgozó felnőtt, egészséges ember, otthon lakik a szüleivel, és esze ágában sincs elköltözni.

A mama hotel lakói az olyan emberek, akik nem kényszerűségből, vagy az elköltözési, pénzkereseti lehetőség hiánya miatt élnek a szüleikkel, hanem mert úgy egyszerűbb. Élnek, mint hal a vízben, nincs gondjuk a főzésre, mosásra, hiszen a „személyzet” szívesen kiszolgálja az ott lakót, hiszen az a csemetéje. És őszintén, egy olyan személy, aki hozzászokott a kényelemhez, az anyagi jóléthez (egyszerűbb úgy gyűjteni, ha valaki eltart), az bizony nem fog egyhamar kiköltözni. Miért tenné?

Ez a jelenség az előző és jelen generációra is igaz, tisztelet persze a kivételnek. Az önellátásra, és függetlenségre való törekvés hiányzik a fiatalok jó részéből. Ez leginkább 3 dologra vezethető vissza. A mai korszakban nagyon nehéz jól fizető, biztos munkahelyet szerezni, még akkor is, ha az ember jól képzett. Ebből fakad a második indok, hogy nem is mernek kilépni a nagybetűs életbe (és egy kicsit szülők is visszatartó erőnek számítanak), mert a szülői ház nyújtotta stabilitást nem szívesen cserélik le sokan a bizonytalanságra. Harmadrészt, a demotiváltság is egy nagy probléma.

A mama hotel persze évtizedek óta tele van az olyan emberekkel, akikből egyszerűen kiveszett a vágy az önállóság iránt, és nem érzik kellemetlennek, ha még 30 évesen is a mama szoknyája mögül szemlélik a nagybetűs életet. A pláne az egészben viszont az, hogy az ilyen emberek tűnnek az igazi „megmondomembernek”, akik mindent jobban tudnak, mindent jobban értenek, holott a mosógépet is képtelenek lennének egyedül elindítani…

Kicsit lesarkított, de valós képe ez a biztonságot nyújtó gyermekkor, és az ismeretlen újdonságokkal kecsegtető felnőttkor kapujában ragadt emberekről.