Az anti-valentin naposok csoportjának általában három nagyon hangzatos és látszólag komoly ideológiai mélységgel rendelkező indoka van, hogy miért is felesleges ez az „ünnep”.

Az első és legközhelyesebb, miszerint ez egy újabb Amerikából importált szokás, aminek nálunk nincs is hagyománya, ezért nem is érdemel több szót. Na, de akkor mi a helyzet a többi szokással, hiszen egyik sem itt született, csupán vallási vagy ideológiai alapon kötődik hozzájuk az ember.

A második indok az anti-valentinkodásra az dátum kommerszé válásának mivolta. Ez félig ugyan tényleg elveszi a dolog lényegét, viszont nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a karácsonyi szezonra is komplett iparágak épültek.

A harmadik általuk közkedvelt érv, a „nem csak ezen a napon kell szeretni egymást” jeligére hallgató, mélységes párkapcsolat elemző monológok. Ezzel egyet lehet érteni, de nyilván, aki február 13-án sem rajong annyira a párjáért, az a rákövetkező napon sem fog jobban, és azon egy szál virág sem segít, és ezt valószínűleg mindketten tudják. Így ez a kijelentés szintén erejét veszti, hiszen evidens.

A nagy igazság az, hogy ezek csak kifogások. A fanyar, csalódottság kreálta, szingli emberek gondolatai, akik semmi pénzért nem is mernék el – nyilvánosan- hogy igazából csak azért tartják feleslegesnek a Valentin-napi mizériát, mert nekik nincs kivel tölteniük. Hiszen tagadhatatlanul pocsék érzés, ha az ember mindenhol turbékoló gerlepárokat lát, miközben ő nem találja a másik felét. E szomorkodás, és csalódottság érzet elkerülése érdekében, egyszerűbb átváltani, és utálkozóan –mégis titkon irigykedve – tekinteni az egész szertartásra, még akkor is, ha közhellyé vált is.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Biokalauz Facebook oldalát!
(A kép forrása: http://cchunterbooks.com/)