A szerelem függőséghez vezet, a szó szoros értelmében. Amikor az ember szerelmes, az agy az érzelmet és az impulzust úgy kódolja, akár a nikotint, vagy a heroint, azaz a függőséghez vezető anyagot. A szerelem során az agy függőségekkel kapcsolatos része aktiválódik és van állandó stimuláció alatt, ami a függősége kiváltásáért felel, hiszen olyan anyagot – dopamint – termel, ami akkor szabadul fel, ha az ember kielégült, boldog. A szervezet az állandó érzetet annyira megszokja, hogy amikor az impulzus véget ér, elkezd szenvedni.

A szakítás utáni időszak kőkemény „drog”megvonás. A kapcsolat végeztével hirtelen eltűnik a függőséget kiváltó tényező, ami hiányára a szervezet azonnal felfigyel. A „szer” nélkülözése a fizikai és mentális területen is érezteti hatását. Gyakorta testi fájdalmak, szorongás, depresszió, evési problémák, emésztési panaszok, mellkasi fájdalom formájában manifesztálódik az „elvonás”.

A szerelem során „megőrülünk”. Az agyra úgy érzékeli a helyzetet, mint enyhe „őrületet”, bár a megszállottság a jó szó rá. Ennek következtében a viselkedés is megváltozik, hiszen olyan kémiai folyamatok játszódnak le, melyek ilyenkor ezt eredményezik.

A szerelem jótékonyan hat az immunrendszerre, és fájdalomcsillapító. A kaliforniai egyetem kutatói ezt a feltevést igazolták, egy olyan kísérlet során, amelyben házas nőket gyenge elektrosokkal stimulálták. Amint a társ megfogta a kezüket, igazolhatóan megnyugodtak. A szeretett személy közelsége egyszerűen megnyugtatja az embert.