A vizsgák és megmérettetések előtti izgalmi állapot, majdnem nevezhető –a nem klasszikus értelembe vett – stressznek, amit a tenyérizzadás, szapora szívverés, kusza gondolatok, és hirtelen felejtés jellemez. Azonban nem szabad átesni az izguláskor a ló túloldalára, hanem ki kell használni annak előnyös, teljesítményfokozó hatását!

Az izgulással társuló stressz lehet destruktív, vagy konstruktív. Az utóbbit szokás euforikus stressznek, eustressznek vagy distressznek nevezni. A distressz ugyan olyan hatással van a lelkünkre és testünkre, mint a klasszikus értelembe vett stressz, annyi különbséggel, hogy ez többlettöltést, adrenalin löketet, hirtelen felszabaduló magabiztosságot és nyugalmat ad az embernek.

A vizsgázóknak, pályázóknak, megmérettetési helyzet előtt állóknak mindig azt tanácsolják, hogy igyekezzenek kihasználni az izgalom nyújtotta distresszt, hiszen az a szervezet által nyújtott természetes teljesítményfokozó, és nyugtató egyben. Ennek elérése érdekében egyetlen dolgot kell tenni: egy láthatatlan vonalat húzni a negatív attitűd (nem sikerül, mindent elfelejtettem, stb.) és a pozitív gondolatok között. Ha az előbbit képes háttérbe szorítani, a distressz átveszi az irányítást, és meg fog lepődni, hogy milyen helytálló és hatékony viselkedést, illetve feleletet képes produkálni.

Pozitív izgulásra fel! Egyet azonban ne felejtsen, soha ne görcsöljön rá az adott szituációra, mert az ront a helyzeten. A laza, és „konvenciómentes” magatartás sokkal eredményesebb minden területen.