Az USA-ban a fogászlélektan első kongresszusa 1977-ben volt a nyugat-virginiai egyetemen, ahol azt vitatták, mely módszerrel enyhíthető a szorongás, és félelem, ami eluralkodik az emberen, amikor átlépi a fogorvosi ajtó küszöbét. Két, máig is alkalmazott alternatív szorongáscsökkentő módszer létezik: pozitív szuggesztió, és a hipnózis.

Fogászatra nem szívesen jár az ember, sőt amíg tudja, kerüli azt. Ennek okai egyszerűek. Az emberben negatív asszociációk társulnak a fogorvoshoz, olyanok, mint például fájdalomérzet, kiszolgáltatottság. A dolgot az orvosi környezet léte is felerősíti, a fertőtlenítő szagú levegővel, a vakítóan fehér falakkal, és a fúró állandó visításával. Gyakorlatilag fogászat=rémképek és kínzás.

Ezeket a rossz asszociációkat és kellemetlen érzéseket igyekszenek az orvosok – valahol biztos – feloldani, méghozzá lélektani úton a szuggesztió vagy hipnózis alkalmazásával. Gyakoribb az első módszer, amely során a doktor személyre szabott beszélgetéssel, közvetlen viselkedésével igyekszik oldani az ember szorongását. Gyakorlatilag pozitív szuggesztiót (üzenetet) küld a páciens felé, és igyekszik azt együttműködésre bírni, emberbarát viselkedése által.

Létezik az a változata is a fogászati kezelésnek, ahol a beteg tényleges transzállapotba merülve csinálja végig a kezelést. Ilyen esetekben a páciens a beavatkozást követő fájdalomra, és a kiszolgáltatottság érzésére nem emlékszik. E formája ritkább a megnyugtatásnak. Habár be kell vallani egy vérbeli SZTK-s orvos nem sokat törődik az ember ájuldozó lelkével.