Legalább egy állásinterjún mindenki megfordul élete során, s habár legtöbbek találkoznak a munkaügyisek kedvenc kérdéscsokrával, azért összeszedtük őket azok számára is, akik lemaradtak volna. Kérdések és a lehető legjobb válsz lehetőségek, alább.

A leggyakoribb nyitás az interjúkon a „Meséljen magáról” mondattal indul, amire szinte egytől egyig mindenkinek megered a nyelve, és szeretne a lehető legtöbbet beszélni. De itt fontos kiemelni, hogy mennyiség nem egyenlő a minőséggel. Ebben az esetben nem érdemes felmondani az önéletrajzban leírtakat, inkább azokat tovább boncolgatva beszéljünk, és emeljük ki azokat a dolgokat, amelyek miatt alkalmas lehetünk az adott állásra.

„Soroljon fel öt jó és öt rossz tulajdonságot” folytatódhat a világ legnagyobb kliséjével az interjú. Unalmas és felesleges kérdés, ám mégis fontos hogy jó választ adjunk. Ha imponálni akarunk és megszerezni a munkát, akkor biza azt kell mondani, amit hallani akarnak, viszont ha jól is akarjuk érezni magunkat majd a leendő melóhelyen, akkor érdemes az igazat összeszedni. Jobb szabadon engedni az oroszlánt, mint bezárni egy ketrecbe, hiszen a végén úgyis kiszabadul.

„Mi a motivációja?” az egyértelmű válasz a pénz lenne - mivel a sztahanovistán kívül nem sokan szeretnek dolgozni csak a munka öröméért - , nyilván ezt kimondva az interjú véget is érne, úgyhogy ez esetben érdemes arról beszélni, hogy új távlatokat keresünk, ki szeretnénk próbálni magunkat más irányban is, vagy épp a kihívást látunk az adott feladatkörben, és a teljesítés motivál.

„Mi volt a távozás oka?”ez egy izzasztó kérdés, hiszen ezer oka lehet az idegi kimerültségtől az elviselhetetlen főnökön/kollégákon át a monoton munkáig, úgyhogy erre is a legjobb opció az előző kérdés válaszának kikozmetikázása.

Ezek a kérdések csupán a jéghegy csúcsai, a igazán fogós kérdések a következő részben.