A konfucianizmus nevét a Kr.e VI. században élő Konfuciusz mesterről kapta, aki abban fogalmazta meg a tanítás erkölcsi alapjait, hogy az ember természeténél fogva jó, így rossz cselekedete csupán abból fakad, hogy nem képes belátni tettinek következményét. Feltételezése szerint az univerzum magam harmonikusan működik, így a benne élő embernek is annak kell lennie. A bölcs persze számításba vette azt is, hogy az idillikus állapot megélését a tudatban, és tudatalattiban zajló harcok akadályozhatják, ezért tanításának fő céljaként azt tűzte ki, hogy megtanítsa az embert a harmónia eléréséhez szükséges ismeretekre.

A konfucianizmus szerint a társadalmi és belső egyensúlyt a szülők iránti tisztelet, és a hagyományok ismerete adja. Az ember legfontosabb öt tulajdonságának: méltóságot, nagylelkűséget, őszinteséget, szorgalmat és jóindulatot nevezi meg.

Konfuciusz ezeken túlmenően a társadalmi egyensúly és én-harmónia megvalósulását a kölcsönös tisztelet, az illem ismerete, az udvariasság és a hagyományok általi érintkezési formák, szokások megtartásában látta. Szerinte csak egy idillikusan működő társadalom polgárai lehetnek boldogok, így a konvenciók betartásának és ismeretének célja, hogy a társadalom – és ezáltal az egyén – harmóniája és stabilitása ne sérüljön.

Ám azt is kihangsúlyozta, hogy talpnyalás nem egyenlő az illemmel, tehát nem a behódolás adja az élet harmóniáját, hanem az önismeret, és fegyelem.

A későbbi idők folyamán a konfucianizmus állami vallássá kezdte kinőni magát.


További érdekességekért, bátran keresse fel a Biokalauz Facebook oldalát!
(Kép: konfuciuszintezet.hu)