Itthon kevésbé elterjedt formája a munkavégzésnek az otthonról történő, csupán elenyésző százaléka űzi az ipart ebben a változatban.

A távmunka sokak számára csábító és az első pár hónapban valóban az is, aztán szépen lassan átalakul nyűggé, megszokássá, és azon kapja magát az ember, hogy milyen jó lenne a hagyományos kerékvágásba visszatérni.

A távmunkában dolgozók között végzett felmérések szerint közel ötven százalékuk érzi magát rendszeresen magányosnak, izoláltnak és ugyanennyien számolnak be arról a tapasztalatról, hogy a magánélet és a munka dimenziója közti határvonal elmosódott. Mivel nincs főnök, aki felügyelné a munkafolyamatot, sokan nem tudják beosztani az idejüket, ezért úgy érezhetik egész nap dolgoznak. Ez egy idő után nagyon frusztráló tud lenni.

Mivel az otthon a relaxáció a megnyugvás színtere kell, hogy legyen a távmunkában dolgozóknak ezért nehéz fenntartani ezt a harmóniát, hiszen hazaérve sem változik semmi, hiszen onnan történik a munkavégzés. Ez rá tudja nyomni bélyegét a mindennapokra.