Lassan öt éve, hogy a fél világot sokkolta egy ipari kamera felvétele, amelyen jól látható, hogy a dél-kínai utcán kétszer is elgázolják a szüleitől elkóborolt kétéves kislányt, ráadásul pár perc alatt tizennyolcan haladnak el gyalogosan, vagy kerékpárral az úton fekvő gyermek mellett, de ügyet sem vetnek az áldozatra.

Akkor milliók fejezték ki a felháborodásukat a közömbösség miatt, és bár ilyen esetek szerencsére ritkán adódnak, sajnos hazánkban is előfordulnak elszomorító példák.

De miért nem segít?

Dull Andrea környezetpszichológus, az ELTE gazdasági és környezetpszichológia tanszékének vezetője szerint: minél inkább jellemző a nagyvárosi lét, a fogyasztói társadalomban annál inkább válunk individualistává, és saját magunk felé fordulunk.

Ha sokan vannak az adott helyzetben, akkor ráadásul csökken a valószínűsége annak, hogy segítünk – magyarázta az okokat a pszichológus.

A mechanizmus ugyanis a „miért pont én?” kérdés alapján működik, és egy ilyen helyzetben mérlegeljük azt is, mivel járunk jobban.

Aki mégis segít, az cselekedetével kilép a tömegből, ráirányul a figyelem, és sok inzultus is érheti. Ráadásul tétje is van, hiszen a saját élete is megváltozik: lekési a buszt, elkésik a munkahelyéről - fogalmazott.

Pánikhelyzetben szünetel a racionalitás

Ha pánikhelyzetben higgadt maradna az ember, akkor megmenekülne - húzta alá Dull Andrea, hozzátéve, hogy ugyanakkor pánik esetén beindul a racionális mérlegelés lehetősége, ez pedig ösztönös cselekedet.

A nagyvárosi ember számos olyan mechanizmus alapján működik, ami miatt sokszor észre sem vesz jelenségeket. Kutatások bizonyítják, hogy ilyen helyzetben ezért át is lép akár egy-egy beteg emberen.

Ilyen például, ha egy beteg emberről hisszük, hogy részeg, vagyis rosszul címkézzük a látottakat – fejtette ki Dull Andrea.

Mit tegyünk, ha eszméletlen embert látunk?

Segítsünk! Rázzuk meg óvatosan és szólítsuk hangosan, érdeklődjünk, hogy jól van-e, és ha nem kapunk választ, kiáltsunk a környezetünkben lévőknek, kérjünk segítséget.

A fej hátrahajtása mellett ezután ellenőrizzük a beteg légzését: hajtsuk oda a fejünket a beteg orrához, nézzünk a mellkas irányába, és 10 másodpercig figyeljük a légzésre utaló jeleket, vagyis, hogy halljuk-e a légzést és emelkedik-e a mellkas. Ha ez nincs meg, akkor keringésleállás történt, ilyenkor pedig azonnal hívni kell a mentőket.

Míg a mentők meg nem érkeznek, térdeljünk a beteg mellkasa mellé, és a mellkasra közepére összekulcsolt kezünkkel 100-120-as frekvenciával 5-6 centiméter mélyen nyomjuk össze.

A mentésirányítók egyébként ilyen esetekben a mentő megérkezéséig folyamatosan megmondják, mit kell tennünk.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Biokalauz Facebook oldalát!
(Kép: katesfitnessjourney.com Forrás: biokalauz.hu/hirado.hu)