A bostoni kutatócsoport a témában folytatott vizsgálata során két csoportot alkotott meg, melybe a szexistának titulált férfi beleillik. Az első kategória az „Erőszakos szexista” férfiak csoportja, amit kevésbé tartanak veszélyesnek, mint a „Jóindulatú szexista” osztaghoz sorolható hímeket.

Az utóbbit, a kutatási csapat vezetője, Professor Judith Hall úgy jellemezte, mint az ártatlannak tűnő farkast a birkanyáj között.

A probléma nem a fizikai oldalról megközelítve jelent problémát, hanem az egyenjogúság, és a női személyiség kibontakoztatásának, és önállóságának aspektusából. Ugyanis, azok a férfiak, akiket erőszakos szexistaként tartanak számon, olyan feleséget választanak, akik ezzel tisztában vannak, és ezáltal elfogadják rájuk osztott szerepet – esetleg élvezik is azt- , míg a jóindulatú szexista manipulatív eszközökkel, hátulról „támadva” próbálja a szíve választottjára rákényszeríteni –nem tudatosan- az adott nőtől teljesen távol álló alárendelt szerepet.

A jóindulatú szexisták szeretik piedesztálra emelni a kedvest, becézni, lovagiasan felajánlani számukra hideg időben a kabátot stb., ami még nem is lenne baj, viszont. A nőkre általában úgy tekintenek, mint akiket meg kell menteni, s akik képtelenek önálló cselekvésre anélkül, hogy egy erős –saját olvasatában lovagias- férfi ne állna mögötte, aki irányítsa. Ezáltal nem –feltétlenül –tudatosan, de egy idő után a partner elveszíti korábbi önállóságát, esetleg függőjévé válik a másiknak, és végül saját magára is alárendeltként fog tekinteni, akinek ez vagy az a dolga a háztartáson belül. Sok ilyet tapasztalni manapság, és legtöbb esetben a női fél nem is akar kitörni egy idő után a szerepköréből.

Persze nem szabad általánosítani, mert vannak karakán, ambiciózus nők, akik keresztbe lenyelik ezt a fajta szexista férfit, és nem hagyják magukat alárendelt szerepbe szorítani.

További érdekességekért, bátran keresd fel a Biokalauz Facebook oldalát!