„Sírva vigad a magyar” szokták mondani, de végre megvan a magyarázata a kollektív borús világlátásnak. A Stanford Egyetem kutatóinak friss kutatása szerint ugyanis minél többet panaszkodunk, és minél gyakrabban beszélünk negatív élményeinkről, gondolatainkról annál jobban megváltozik agyunk idegsejtjeinek kapcsolata.

Akárcsak az öröm vagy a bánat érzése, úgy a panaszkodás során is az agy adott idegpályája aktiválódik. Ahogy az pedig a szervezetre jellemző, minél többet használunk egy adott izomcsoportot vagy épp idegpályát, az annál jobban megerősödik. Tehát, ha naponta számtalanszor hangot adunk negatív hangulatunknak és gondolatainknak, úgy a panaszkodásért felelős idegsejtek közti kommunikáció is erősebb, kifejlettebb lesz, azaz szépen lassan felülírjuk az eredeti funkcióját.

Ez evolúciós fejlődésünk számlájára írható. Az agyunknak egyszerűbb a már bejáratott idegpályákat használni az idegsejtek közti gyakori kommunikáció során, mintsem mindig ideigleneseket létrehozni. Ezért van az, hogyha naponta ömlenek belőlünk a negatív gondolatok, az agyunkat – tudattalanul – egy idő után negatívvá programozzuk. S bármennyire humbugnak hangzik, ez egy létező folyamat, ami a fenti változások miatt lehetséges.

Sőt, nem csak borússá, pesszimista életszemléletűvé válunk, hanem a hippokampusz kiváló működésének is búcsút inthetünk. Az állandó panaszkodás ugyanis leépíti azt, ami nem jó hír, mert az említett agyi terület nélkülözhetetlen szerepet játszik összetett információk, események memorizálásában, és fontos szerepe van az emlékezet működésében valamint a térbeli tájékozódásban.

Az agyi és idegpálya módosulásán túl a szervezetre gyakorolt egyéb hatása miatt sem ajánlatos. A panaszkodás beindítja a kortizol hormon, azaz stresszhormon termelését, aminek hatására adrenalin önti el a szervezetet, és úrrá lesz rajtunk a menekülés szorongató érzete. Ha a stresszes állapot sokáig fennáll (ami az állandó panaszkodásnál nem ritka), azt hosszú távon lelkileg és testileg is megszenvedjük. Elég csak a szomatikus tünetek garmadájára gondolni.

Tehát, igyekezzünk kevesebbet panaszkodni, és gyakorolni a hála érzetét, mert ha a negatív gondolatokkal lehet erősíteni az idegpályát, úgy a pozitívokkal is, annak első lépése, pedig a hála érzésének megélése.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Biokalauz Facebook oldalát is!