A kutya, macska tartásának pozitív jelenségeinek kérdéskörénél az ember elsődlegesen nem arra gondol, hogy a négylábúak elmulasztják és csökkentik a depressziót, szorongásos tüneteket, hanem csupán az állatszeretetre fókuszál és arra, hogy kedvence társa lesz egy életen át.

Ugyanakkor orvosilag is bizonyított tény, hogy a kutya (leginkább) képes csökkenteni a depressziót és a magányt. Az idős és egyedül élők számára, kötelező volna legalább egy négylábú beszerzése a saját érdekükben.

Nagyon egyszerű a magyarázata miért hatnak úgy, ahogy hatnak az agyra. Az állat törődést és szeretete igényel, és (az emberek egy részével ellentétben) azt százszorosan adja vissza.

Kirángatják az embert a melankóliából, ugyanis akkor is cselekvésre késztetik, amikor az csak otthon ülne begubózva, mély önsajnálkozás közepette. Bármilyen kedve is legyen a gazdának, akkor is le kell vinni sétálni, és meg kell etetni, fürdetni, játszani, egyszóval foglalkozni kell az állattal.

Ezek a cselekedetek egy idő után felülírják a negatív állapotot, hiszen kimozdítják (átvitt értelemben, és szó szerint is) az embert a depresszióból. Még ha kis időre is teszi ki a lábát a házból, az is már haladás, hiszen minden azzal az első lépéssel kezdődik.

Másrészt, az ösztönöktől vezérelt állatkák tudják, mikor szomorú a gazda és mikor nem. Ha az előbbi áll fenn, igyekeznek felvidítani az embert. Komolyan! A legtöbb kutya, ha érzi, hogy valami nincs rendben az emberével igyekszik jobbá tenni a hangulatát. Hogy honnan tudják? Az ember hormonháztartása és szaga megváltozik, ha stresszes, ideges, szomorú, a kutya ezt azonnal megérzi.

És ki tudna ellenállni az őszinte szeretettel teli szempárnak, és a kedves pofinak? Tényleg a kutyát kéne receptre írni, a zombivá változtató agystimuláló helyett…

További érdekességekért, bátran keresd fel a Biokalauz Facebook oldalát!