Mit kell tenni az idillikus állapot eléréséhez? Mindenekelőtt bírj ki 15 percet a saját gondolataiddal, mindenféle külső inger és elektromos kütyü nélkül. Meditálj és állj meg egy pillanatra. Legyél jelen a saját életedben. Nehéz, igaz?

Az első lépés a teljes jelenléthez, hogy negyed órát okostelefon, tévé, és egyéb szórakoztató eszköz nélkül töltesz, csak magaddal. E rövid idő alatt a legtöbben úgyis a munkáról, benti ügyekről, netán anyagi gondokról, el nem ért, irreális célok megvalósításainak tervéről gondolkodnak majd. Mind olyan dolgokról, amelyek problémát jelentenek. Ahelyett, hogy kikapcsolnánk az agyat, és csak léteznénk. Elvégre, nem kell mindig szorongató problémákkal gyötörni magunkat! Mert ezek a visszatérő problémák negatív érzettel (szorongás, nyugtalanság, valótlan testi fájdalmak megjelenése) társulnak egy idő után, és átláthatatlan szürke ködként telepednek az agyra.

Minden megvan, mégis semmink sincsen?

A mindennapi taposómalom tönkreteszi az embert, ha nem fordít figyelmet a belső figyelmeztető hangra, és arra, hogy élvezze amije van. Ha nem fordítunk időt a meglévő értékelésére, egy idő után megszokottá válik, hogy csak negatív felhanggal beszélünk a munkáról, az anyagi helyzetről, és a terveinkről. Belefásulunk a hétköznapokba, és elfelejtjük meglátni a jót. Nem foglalkozunk eleget önmagunk lelkének kényeztetésével, és feltöltésével. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy rosszkedvűek, fáradtak levertek vagyunk. Valamikori önmagunk leharcolt árnyékaként suhanunk a menedéket nyújtó négy fal közé.

A negatív állapot elérését nagyon könnyen megelőzhetjük, sőt, ki is mászhatunk belőle. A kulcs az megfontoltság, a mértékletesség, és a testi impulzusok figyelembe vétele.

Ha átgondoljuk döntéseinket, a leginkább képesek leszünk kontrolálni az azt követő szituációkat. A legváratlanabb helyzettel is számolni kell, de a katasztrofizálás elkerülendő. Nem szabad túlgondolni, de halogatni sem. Az elme úgy is jelzi a maga módján, ha meg van az a bizonyos arany középút.

Meg kell tanulni más szemmel nézni a világra. Megfordítani a nézőpontot, és mindenből a legjobbat kihozni, és soha nem feladni. A hangsúly a pozitív hozzáálláson van, aki képes elhitetni magával, hogy bármit elérhet, és sikerülni fog, az az ember, a kudarcot is képes lesz produktívvá alakítani.

További érdekességekért, bátran keresd fel a Biokalauz Facebook oldalát!