Az ember szereti a rendet maga körül (a magunk részéről ahogy öregszünk, egyre jobban, ami valahol rémisztő érzés, de ez ebben az esetben mellékszál), de arra már elég régen rájöttünk, hogy annak fenntartása néha a túloldalról súrolja a lehetetlent. Azaz tudni kell (el)engedni – írja a család.hu internetes magazin.

“Akinek gyermeke van, az nyilván pontosan tudja, mennyire reménytelen harc a rendrakásért folytatott mindennapos küzdelem. Igen, mi is találkoztunk már olyannal, aki ismert valakit, aki egyszer összefutott valakivel, akinek a testvérének a gyermekei rendszeresen, szó és kérés nélkül elpakolnak maguk után, de mi ezt a városi legenda kategóriába soroljuk.

Szóval van az a speciális hely, amit gyerekszobának hívunk, és ahol a rend ritka vendégnek számít. Ám nem feltétlenül kell magunkat emiatt idegesíteni, néha nem árt, ha elengedjük a rendrakás iránti vágyunkat.

Néha ugyanis hagyni kell a gyermeke(ke)t kicsit tombolni, hadd játszanak, csináljanak kuplerájt, miközben mi magunkkal törődhetünk, vagy beszélgethetünk a másik szülővel, ha társaság adódik. Ettől még nem dől össze a világ, miként attól sem, ha nincs akár csak középerős rend a gyerekszobában.

Néha az ember bármire képes szuperszülőnek érzi magát, aki időben lefekteti a gyerekeket, segít nekik elpakolni, süt, főz, mosogat, takarít, levelekre válaszol, és még sorolhatnánk. Ilyen napokon úgy érezzük, semmi sem állhat az utunkba.

Aztán vannak olyan napok, amikor semmi sem megy. Ilyenkor szalad a lakás, játékokba botlunk mindenütt, már harmadik napja kellene elindítani a mosást, de mindig elfelejtjük, amikor a vacsora valami mirelit készétel, és képtelenség időben ágyba könyörögni a nebulókat.

Na, ilyenkor sóhajt az ember egy nagyot, és gondolja magában azt, hogy inkább hagyjuk az erőlködést, mert ez ma nem fog menni. Arról nem beszélve, hogy hiába imádja a családját, a gyermekeit, és akár a háztartást is az ember, néha szüksége van arra, hogy kicsit azt tegye, amit szeretne, kicsit önmagával foglalkozzon, vagy beszélgessen egy baráttal.

Mert hát ha az összképet nézzük: mi értelme a patyolattiszta lakásnak, ha az ember az idegei maradványai fölött próbálja meg összeszedni magát a nap feszültségeit emésztgetve?

Néha jó dolog elengedni a mindennapos rutint, hagyni a gyermekeket, hogy kiéljék magukat, hogy aztán a lazulás után másnap kezdődhessen minden elölről” – olvasható a család.hu-n.