A legtöbb embert nagyon is foglalkoztatja, hogy milyen körülmények között fog elbúcsúzni szeretteitől és életétől, azonban ezt nem közlik szeretteikkel, ismerőseikkel –  szögezte le egy tavaly végzett átfogó felmérése alapján az Economist csapata, akik a Kaiser Family Foundation közreműködésével az Egyesült Államokban, Brazíliában, Japánban és Olaszországban végeztek kutatásokat.

Mindenki más miatt aggódik

A 2016-os felmérés kimutatta, hogy sokat számít a megkérdezettek lakóhelye.

Az Egyesült Államokban és Japánban élők amiatt aggódnak a leginkább, hogy családjukat milyen pénzügyi költségek terhelik majd. A japánok a temetési költségek miatt aggódnak, ami a 7 millió forintos összeget is elérheti. Az amerikaiak pedig az orvosi számlák miatt gondterheltek.

Brazíliában a katolicizmusnak köszöngetően az emberek leginkább azt szeretnék, ha lelki békességben tölthetnék el utolsó napjaikat, óráikat. Az olaszok viszont sokkal fontosabbnak tartják azt, hogy a távozó szeretteik körében vegyenek búcsút az életükről. Az élet “mesterséges meghosszabbítása” szinte egyetlen országban sem szerepelt a prioritások között, bár Brazíliában holtversenyt futott a pénzügyi terhek problémáival.

Elmondják valakinek, hogy miért aggódnak?

A négy országban megkérdezettek nagy részét már egy ideje foglalkoztatja, hogy milyen gondoskodást szeretne egy jövőbeli megbetegedés esetében. De ők is csak ritkán osztják meg családjukkal kételyeiket és kívánságaikat, végrendeletet pedig még ennél is kevesebben írnak.

Az amerikaiak azok, akik a “legjobban felkészültek”: 56 százalékuk már megvitatta valamelyik családtaggal a megbetegedés esetén alkalmazható orvosi beavatkozásokat. Végrendeletet 27 százalékuk írt.

Japánban inkább kerülik a témát, pedig ebben az országban sokkal idősebb kort élnek meg a polgárok, mint más nemzetekben. Kevesebb, mint a megkérdezettek harmada beszélt családjával arról, hogy mik az óhajai egy megbetegedés esetén, végrendeletet pedig csupán 6 százalékuk írt.

Nem arra számítanak, mint amire igazából vágynak

Mind a négy országban hatalmas eltérés volt a megkérdezett emberek vágyai és elvárásai között. Legtöbbjük azt mondta, hogy ha választhatna, legszívesebben otthonában szenderülne el. Az amerikaiak itt is toronymagasan vezettek: a megkérdezettek kétharmada válaszolta azt, hogy otthonában szeretne meghalni. De amikor azt kérdezték tőlük, hogy mennyi esélyt adnak arra, hogy otthonukban szenderülnek el, minden országban egyharmaddal csökkent a reménykedők száma. Érthető okokból a kórházban töltött utolsó napokat szinte senki sem szeretné, de az emberek többsége erre az eshetőségre is felkészült.

A halál nem lehet tabutéma

A jelentéssel a halálról folytatott diskurzus tabuját szerették volna megszüntetni a készítők, mivel idővel a vágyak és az elvárások közti szakadékot nem ártana lecsökkenteni. “Míg a halált nem tudjuk elkerülni, a rossz halált megakadályozhatjuk” – írja a cikk szerzője végszóként.