Magyarországunkat „3 millió depressziós országaként” jellemezte dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, miközben sok orvos egyáltalán nem ért egyet a depresszió diagnózisával. A színfalak mögött új törvények elfogadtatásával szorgalmazza betegellátó rendszere „reformját” a pszichiátria. Ám valójában milyen is az a jövő, amelyet a materialista pszichiátria a magyar embernek szán?

Törvényt elfogadtatni a „közösségi pszichiátria” megalapozásához készülnek – annak ellenére, hogy a nyugati államokban már kudarcot vallott e modell, amely „kiviszi a társadalomba” a pácienseket. Hazánkban azonban kapóra jön, mivel kiváltja a sok-sok költséges kórház építését s fenntartását – hiszen hogyan is lehetne 3 milliónyi magyart kórházban ápolni? Mindössze annyi lenne az elvárás a kezelt pácienstől, hogy a tudatmódosító pszichiátriai szeréért ambuláns rendelésen jelenjen meg és azt bevegye. S ha nem teszi meg? Akkor hatóságilag előállítható.

Pszichiátriai szereivel a nyugati országoktól átvenni szánt rendszer mennyi „időzített bombát” gyárt? Hány iskolai lövöldöző, hány templomi lövöldöző, hány moziban-lövöldöző – amikor tömeggyilkosságait elkövette – állt éppen a hatása alatt a súlyos mellékhatású, megmagyarázhatatlanul brutális cselekedetekre indító pszichiátriai szereknek (vagy mutatott éppen elvonási tüneteket)?

Ha káoszt látunk ma a világban, és keressük, honnan ered, érdemes visszaidézni G. Brock Chisholm kanadai csúcspszichiáter, a Mentálhigiénés Világszövetség társalapítójának szavait, aki egy washingtoni pszichiátriai konferencián a második világháborút követő Új Világrendet így hirdeti meg 1945 októberében: „Ha az emberiséget meg akarjuk szabadítani a jó és a rossz nyomasztó terhétől, akkor ez a pszichiáterek alapvető felelősségvállalása kell, hogy legyen!”