A bulimiás beteg eltérően az anorexiástól nem az éhezéssel, hanem a falásrohamok, és az étel visszahányásával igyekszik számára idális formában tartani testét. A falásrohamokban jelentkező túlevés, majd azt követő purgálás, azaz a bevitt étel valamilyen módon (önhánytatással és/vagy vízhajtókkal, hashajtókkal, beöntésekkel) történő kiürítése figyelhető meg esetükben.

Kialakulásának hasonló okai vannak, mint az anorexiának, vagyis a súlyfóbia, önkontroll, stb. Krónikussá válása szintén maradandó szervi károsodásokat okozhat, például refluxot, ill. a gyomorszáj teljesen elvesztheti záró funkcióját, így a hányás a legváratlanabb pillanatokban jöhet rá az emberre, ezzel kínos pillanatokat okozva az érintett személynek. De ha ez éjszaka, alvás közben történik, életveszélyes állapotot, (fulladást) is előidézhet.

Hogyan ismerheti fel a szülő, ha gyermeke bulimiában szenved?

Jóval nehezebb felismerni, mint az anorexiát, mivel nem feltétlenül jár drasztikus súlyvesztéssel, és az abból következő külső elváltozásokkal. Itt az első nyomokat a szekrényben, ill. egyéb „rejtekhelyeken” kell keresni. Ha felhalmozott élelmiszerkészletet találunk, kezdhetünk gyanakodni.

A gyorsan romló fog szintén vészjel lehet, ugyanis a gyomorsav, akárcsak a háztartási sósav, igen erős maró hatású, még az azonnali fogmosás sem védi meg a fogzománcot a károsodástól, ráadásul a nyálmirigyek gyulladása jellegzetes, puffadt, kerek, „mókusarcot” kölcsönöz a betegnek.

Ezen kívül a sérült kéz, kézhát is egy jel, mert ezek a sérülések önhánytatás közben keletkeznek, a fogak által. Végezetül a „Pro-Mia” bulimiás betegek által szerkesztett weboldalak látogatása is jellemző, amely a betegség fennállását erősíti - írja az MDOSZ.

Mi a teendő?

Mivel a falásrohamok sokszor feszültség- és szorongásoldásra szolgálnak, a kiváltó okok megkeresése fontos tényező a gyógyulás szempontjából, amelybe szakemberek bevonása szintén szükséges. Egyedül szinte lehetetlen megoldani, és kigyógyulni belőle.