A kémiai jelátvivő anyagok (feromonok) az egész élővilágban fontos szerepet játszanak az életfontos működések összehangolásában, de még az egyedek közötti kommunikációban is.

A régebbi terminológia szerint csak azokat a kémiai anyagokat nevezték hormonnak, amelyeket belső elválasztású mirigyek termelnek, és amelyek a vérárammal jutnak el a célsejtekig. A definíciót később kiterjesztették, mivel gyakorlatilag minden sejt képes előállítani olyan molekulákat, amelyekkel befolyásolni képes más sejtek működését. Ily módon az idegsejtek szinapszisaiban ható ingerületátvivő anyag éppúgy hormon – "neurohormon" –, mint például a klasszikus értelemben is hormonnak tekintett adrenalin vagy inzulin.

A fentiek alapján az újabb definíció alapján az sem követelmény, hogy hormon csak belső elválasztású mirigyben termelődhet. Egészen más alapfunkciójú sejtek is termelhetnek hormonokat. A vékonybél sejtjei például a gyomortartalommal érintkezésbe kerülve egy kolecisztokinin (CCK) nevű hormont választanak el, és ezzel az epehólyagra hatva előidézik annak kiürülését, továbbá a hasnyálmirigy enzimtermelését is fokozzák. Egyszó, mint száz, ahogy a fentiekből is kiderült, a hormonok testszerte termelődnek, és fejtik ki hatásukat a legkülönfélébb módokon. De lássuk, melyek azok, amelyek könnyen szabotálhatják akaratunkat és a produktivitásunkat is.

Farkaséhség és a ghrelin

Az éhség amúgy is megviseli a szervezetet, aminek hatására a koncentrálóképesség csökken, ingerlékenyebbé és frusztráltabbá válik tőle az ember. De ez csak a kezdet. Minél magasabb a szervezetben a ghrelin szintje, annál inkább válik dekoncentrálttá és stresszessé a szervezet. Ennek hatására az agy, gyakorlatilag egy idő után semmi másra nem tud fókuszálni, mint az éhségérzetre.

A ghrelin szintje az evés előtt a legmagasabb, majd miután a gyomor fizikailag eltelítődik, a hormon ürülni kezd, amiből az agy tudja, hogy abba kell hagyni az evést. Érdekesség, hogy az elhízott, túlsúlyos emberek esetében, a hormon nem jut el az agyig, így az nem tudja kiadni az utasítást az evés abbahagyására, ezért lehetséges az állandó éhségérzet.

Leptin, a kellemes eltelítő

A ghrelin hatásmechanizmusával és hatásgyakorlásával azonos kategóriába sorolható a leptin, amit akár jóllakottsághormonnak is nevezhetnénk.

A leptin neve a zsírokkal kapcsolatos olvasmányokból lehet ismerős. A leptin feladata, hogy tájékoztassa az agyat arról, hogy elegendő mennyiségű zsír van a szervezet raktárjában. Ez az üzenet, meggátolja a zsíros ételek túlfogyasztását, ezáltal az elhízást. Viszont, ha a leptinjelzés hibás tájékoztatást küld a zsírmennyiségről, akkor az éhséghormonok termelődése nem áll le, ami a fent említett stresszes, dekoncentrált állapotot eredményezi. Ha pedig a leptinjelzés nem áll helyre, akkor az cukorbetegséghez és krónikus elhízáshoz vezet.

Az álmosító teltséghormon, a GLP-1

Az impozáns nevű GLP-1 hormon akkor kezd el termelődni, amikor a tápanyag eléri a beleket. Feladata igen egyszerű, az agynak azt a jelzést küldi, hogy jól vagyunk lakva, tele vagyunk. Ha viszont túlesszük magunkat, kajakómával „büntet”.

Viszont, ha betegség vagy gyulladás van a szervezetben, akkor a GLP-1 hormontermelés felbolydul, és nem közvetíti az agy felé a jóllakottságérzetet.