Szorongás, depresszió, stressz – az X generáció úri huncutságnak az Y generáció valós problémának, a Z generáció pedig kezelhetetlen frusztrációnak éli meg. Ahány életszakasz, annyi változata nyilvánul meg, egy azonban közös: a kezeletlen szorongás komoly károka okozhat mind szervezeti mind mentális téren.

Bagatellizálni vagy kezelni?

Hála az internet terjedésének és a könnyen hozzáférhető tudásanyagnak, már a negyedik x-en túllépő generáció is kezdi elfogadni és tudatosítani, hogy a szorongás bizony egy létező probléma, és nem egy légből kapott, kitalált semmiség.

A szorongás ugyanis pontosan ugyan olyan „betegség”, állapot, amit bizonyos terápiák, megoldási stratégiák alkalmazásával kezelni, kordában lehet tartani. A kezeletlen, évek óta fennálló, bizonyos helyzetekben visszatérő szorongás ugyanis növeli a depresszió kialakulását, és egyéb mentális problémák kísértőtüneteként is jelentkezhet.

Legyinteni rá, vagy alul értékelni a szorongást, mint jelenséget, nem szerencsés döntés.

Vészcsengő az agyban

Ha a szorongást kéne egyetlen mondatban megfogalmazni, akkor az így hangzana: nem más, mint a test vészhelyzeti készültsége, az agy potenciális fenyegetésérzete. Szorongani valós és irracionális dolgoktól is lehet, a tünetek az egyik esetben sem tűnnek gyengébbnek vagy valótlanabbnak.

A szorongás mintegy állandó készenlétben tartja a szervezetet, adrenalinnal árasztva el a vérkeringést. A felszabadult hormonkoktélnak köszönhetően a szívdobogás üteme megemelkedik, amihez olykor zihálás, levegő után kapkodás társul.

A tartósan magas pulzus csak az első lépcsőfok. Mivel az agy fenyegetést észlel, ezért még több vért és oxigént kezd az izmokba pumpálni –ha futásra, azaz menekülésre kerülne sor -, így az izmok és az ízületek megfeszülnek. Az ingerek észlelése a szokásosnál sokkal kifinomultabbá válik.

A fenti jelenségek, azonban csak a valós pánikhelyzetben hasznosak. A szorongásos esetekben a szervezetet „feleslegesen” terhelik. A tartós magas pulzusszám kellemetlen mellkasi érzést okoz, és kimeríti az embert. A startra kész izomzat egy idő után görcsössé, merevvé válik, és izomremegés, rángás alakulhat ki. Az ingerekre való túlérzékenység csak fokozza a kellemetlen hangulatot, így az egész állapot ijesztővé vállhat, ami viszont csak még jobban szorongatja az embert. Így szorongásspirálba kerülhet.

A krónikus szorongás egy létező állapot. A gyakran szorongó embereknél a fejfájás elég gyakori, egyrészt a megfeszített izomzat miatt, másrészt az agy állandó terhelése miatt. A fejfájás mellé az émelygés is gyakran bekapcsolódik, mint hangulatgyilkos állapot.

Szintén nem ritka jelenség a szorongásos szituáció közben jelentkező gyomorgörcs, és a hasmenés. Az egész napos szorongást, pedig az álmatlanság, az éjszakai fogcsikorgatás vagy beszéd zárhatja.