Ma már megszokott látvány, ha egy autóbusz női sofőrrel gördül be a buszmegállóba, de ez nem volt mindig így – hívta fel a figyelmet még nőnap előtti kampányában a BKV arra az érdekes tényre, hogy a huszadik század közepén még törvény tiltotta, hogy nők üljenek az autóbuszok kormánya mögé.
Nehéz üzem
Ennek a női nem számára sértőnek tűnő, avítt rendelkezésnek ugyanakkor nem biztos, hogy valóban előítélet bújik meg a hátterében, hiszen – gondoljunk bele – a nőket ha képességeik alkalmassá is teszik ilyen nagy járművek vezetésére, alkati sajátosságaik már nem biztos.
Dulin Jenő közlekedéspszichológus szerint is van különbség a nők és a férfiak teherbíró képessége között; ez a törzsfejlődés során alakult így. Ha pedig belegondolunk, hogy a magyar fővárosban léteznek kifejezetten hosszú útvonalon közlekedő járatok is – van több olyan is, amely átszeli Budapestet, és igazán forgalmas helyeken közlekedik –, könnyű belátni, hogy az autóbuszvezetés nem feltétlenül áll arányban az átlagos női teherbírással. Elismerésre méltó tény tehát, hogy jelenleg mintegy 135 női autóbusz- és trolibuszvezető dolgozik a fővárosi közlekedési vállalatnál.
Ki vezet jobban?
Dulin Jenő szerint általánosságban véve elmondhatjuk, hogy vannak rosszul vezető férfiak és nagyon jól vezető nők; ugyanakkor vannak nők, akik rettenetesen rossz sofőrök, és természetesen vannak kiválóan autózó férfiak is. „A női sofőrökről kialakult és elterjedt sztereotípiák közlekedéspszichológiai szempontból tehát nem fedik a valóságot” – szögezte le kérdésünkre a szakember.
A vezetés – hívta fel a figyelmet – egy tanult folyamat, és ahogy sok mindenben, úgy ebben is vannak jobbak és rosszabbak. Hogy valaki milyen sofőr, az sok mindentől függ, így az egyéni képességtől vagy a személyiség-tulajdonságoktól is.
A vezetés ugyanakkor nagyon jól tanulható, olyannyira, hogy Dulin Jenő szerint hazánkban az érintettek túlnyomó többségéről mondható el az, hogy a közepesnél sokkal jobban megtanult vezetni. A fennmaradó néhány százalék azonban olyan – szögezte le –, hogy „isten őrizz, hogy a volán mögé kerüljön – mégis sokan vezetnek közülük”.
Egyébként hogy valaki személyautót vagy autóbuszt vezet, aközött vezetéstechnikai szempontból nincsen különbség. Bár kétségkívül vannak készségekhez köthető szegmensei is az autóvezetésnek, ezek semmiképpen nem köthetők egyértelműen nemekhez – erősítette meg.
Dulin Jenő példát is hozott: ő maga rendszeresen veszi igénybe taxitársaságok szolgáltatásait, és mint fogalmazott, nem érdekli, hogy adott esetben ki vezet: férfi vagy nő. „A budapesti taxivállalatoknál dolgozó nők sokkal különbül vezetnek, mint egyes férfitársaik. Jól csinálják, ennyi!” – foglalta össze a közlekedéspszichológus.
Másképp működik az agyuk
A nők nem rosszabb képességűek férfi társaiknál, egyszerűen csak másképp kell tanítani nekik az autóvezetést – állítják a különböző, nők oktatására szakosodott autósiskolák, ahol a „másképp” működő női agyhoz igazodva reformálták meg az oktatást. A férfiakéhoz képest másképp működő agy mindazonáltal – hangsúlyozzák mindenütt – nem rosszabbul működő agyat jelent.
A női oktatóautók egy részében például színekkel jelölik a jobb és a bal oldalt – lévén, a nők gyakran „összekeverik” a jobb és a bal irányt. A nők térbeli tájékozódása is rosszabb a férfiakénál, ezért a tolatást is részletekbe menőbb módszerekkel tanítják ezekben az iskolákban. Ehhez kapcsolódó és gyakori jelenég az is, hogy az érkező autó távolságát vagy sebességét a nők pontatlanul mérik fel – az azonban mindenképpen a gyengébb nem javára szól, hogy gyorsabban tanulnak, és ahogy az élet több területén, úgy autóvezetés közben is egyszerre több mindenre képesek koncentrálni.
