Ahogyan egy esszéjében írja az Aeon honlapon, az a döntés azóta kísérti. „Ha megosztjuk véges időnket és energiánkat két törekvés között, akkor elkerülhetetlenül úgy érezhetjük, hogy valamelyiket nem a legjobb tudásunk szerint végezzük” – írja Maloney. Mégis nagyon különleges lehetőségnek hangzik – folytatja. Esszéjében kiáll kompromisszumos döntései mellett a szerző – tájékoztat a The Guardian.

Azzal indít az esszé írója, hogy egy kissé luxus típusú dilemmával nézett szembe:  a művészetet vagy a pénzt válassza-e? A kompromisszumos döntés kérdése azonban nem korlátozódik ilyen esetekre. Hatással van a romantikára is, amikor az emberek azon gondolkoznak, hogy vajon megállapodjanak-e egy tökéletlen partner mellett.

Éppen ugyanilyen választás a munka–magánélet egyensúlyával kapcsolatban hozott döntések is. Árulást követünk el a tehetségünkkel szemben, ha olyan munkát választunk, ami nem a képességeinknek megfelelő, de több szabadidőnk van a gyerekeinkre? Vagy fordított esetben a gyerekeinket áruljuk el?

Az elkerülhetetlen sors

Számos hasonló kérdés létezik. „Mindannyiunk élete elágazik néhány ponton. Ha belegondolunk, a kompromisszum nem olyan út, amelyet választunk. Ez úgymond a sorsunk, amelyet egyikünk sem kerülhet el” – olvasható Maloney papírra vetett gondolatai.

A lehetőség „áráról” van szó, amely kifejezést a közgazdászok használnak arra a tényre, hogy mindenféle döntésnek ára van – pénzügyi, spirituális vagy más egyéb – az összes többi dolog miatt, amit a forrásaidból elérhettél volna, de nem tetted. Az ember élete véges, de azok a dolgok, amelyeket meg szeretne tenni, gyakorlatilag végtelenek.

Ezért a kompromisszum minden döntésünkben ott van. Ha mindent beleadunk, hogy költők legyünk, valószínűleg anyagi kényelmünket áldozzuk fel – magyarázza Mahoney. Kilépni egy kapcsolatból azzal az indíttatással, hogy visszautasítod a megállapodást, azzal jár, hogy valószínűleg inkább arra rendezkedünk majd be, hogy időt fektessünk valaki jobb keresésébe, és kockáztatjuk, hogy nem fogjuk megtalálni.

Mindenki vállán ott van a nyomás

Egyetlen életünket befolyásoló kompromisszum sem fájdalmasabb a számunkra, mint amennyire másnak – a társadalmi és gazdasági nyomásoknak köszönhetően. Nem számít, melyik irányba indulunk el, de fontos látni, hogy nem a kompromisszum a kérdés, hanem az, hogyan.

Amióta elkerülhetetlen, hogy kikerüljük a kompromisszumokat, be is fejezhetjük a töprengést róluk, és a bánkódást is, ha nem voltunk képesek elkerülni. Ehelyett koncentrálhatunk arra, hogy minden dologgal, amit az életünkkel szeretnénk tenni, azokkal közben valamit ki fogunk hagyni.

Tulajdonképpen sok dolgot kihagyunk. Az utolsó fennmaradó kérdés, hogy mely dolgokat hagyjuk ki?