A kényszerbetegség évezredek óta ismert jelenség. A betegségnek két fő jellemzője van: a kényszeres gondolatok, melyek állandóan visszatérő, szorongást kiváltó elképzelések, és a kényszercselekedetek, melyek segítségével az érintettek a bennük kialakult szorongást, félelmet próbálják levezetni – mondta Németh Laura, a Vadaskert Alapítvány klinikai szakpszichológusa a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.

Négyféle kényszercselekedetet különböztetünk meg 

Hozzátette: a kényszeres cselekedetek négyfélék lehetnek: tisztálkodási, például a folyamatos kézmosás, ellenőrzési, amikor a gyerekek lefekvése előtt mindent leellenőriznek, hogy a házi feladatát megoldotta-e, vagy épp a ruhái a szerényben szép rendben vannak-e. A harmadik kategóriát a mozdulatismétlések képezik.

Megkülönböztetik még a kiterjesztett kényszercselekedeteket is, amikor a szülők gyakran óhatatlanul is bevonódnak: például nekik kell kinyitni az ajtót, hogy a gyerek ki-be járkáljon, mert ő nem akar hozzáérni a kilincshez, és hogy haladjon a reggeli készülődés vagy az esti lefekvés, meg is csinálják, amit kérnek tőlük. amikor a gyerek a szülőt is bevonja, és bizonyos cselekedeteket vele hajtat végre, például folyamatosan más kell kinyissa az ajtót neki, mert nem hajlandó a kilincshez érni – mondta a szakpszichológus.

A betegség kialakulásának háttere komplex, markáns a biológiai érintettség, de jelen vannak bizonyos pszichológiai faktorok is – fogalmazott Németh Laura. Enyhe esetben a kognitív viselkedésterápia önmagában is segíthet, azonban súlyosabb esetben a gyógyszerrel kombinált pszichoterápia javasolt.

A kezelés során kognitív viselkedésterápiát alkalmaznak

Németh Laura arra is felhívta a figyelmet, hogy a kényszeres cselekedetek akár több órát is elvehetnek a gyerekek életéből, és mindennapi problémát okoznak a családban, mint az iskolai tevékenységeikben. Éppen ezért a gyerekkorban kialakult kényszerbetegségek kezelése elengedhetetlen.

Kiemelte, a kezeléskor kognitív viselkedésterápiát alkalmaznak, a gyerekek egy képzeletbeli szerszámosládát kapnak, melyben olyan szerszámokat találnak, amelyek egyszerre serkentik a gondolkodásukat és csökkentik a szorongásukat. Emellett családterápiás módszereket is alkalmaznak, súlyos esetben pedig gyógyszeres kezelést is.

Szabadulószoba, mint terápiás módszer

A szabadulószoba ötlete, mint a terápia egy kiegészítő eleme körülbelül egy éve fogalmazódott meg a Vadaskert Alapítvány munkatársai fejében. Németh Laura elmondta, a szabadulószobákban ötvözik a kognitív viselkedéspszichológiai módszereket, az élménypedagógiával. Első lépésként a családdal interjút készítenek, s ez alapján a családra jellemző kommunikációs formákat, együttműködési stratégiákat és a betegséghez való viszonyulásukat vizsgálják meg.

Ezt követően a szakemberek egy a családra tervezett szabadulószoba-feladatot dolgoznak ki. Németh Laura hozzátette, a hagyományos szabadulószobáktól eltérően, a terápiás szobákban két szakember is a helyiségben tartózkodik, hogy jobban meg tudja figyelni a családi interakciókat, illetve a beteg gyerek viselkedését. A feladat megoldása után, a családok elmesélik élményeiket, és konzultálnak a terapeutákkal, megbeszélik a további fejlesztési lépéseket.