Komlósi elmondta, ez említett tényezők segítik abban a gyereketeket, hogy megtapasztalják, probléma esetén van kihez fordulniuk. Azonban, ha ezek az élmények kimaradnak, akkor a gyerek úgy fogja érezni, senkinek sem fontos, csak saját magára számíthat, csak ő szeretheti saját magát.

„A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők nehezen tudják elfogadni házastársukat, gyerekeiket, mivel csak önmagukat tanulták meg szeretni, illetve nem rendelkezik annyi szeretetkapacitással, hogy abból a gyereküknek és a házastársuknak is jusson” – mondta Komlósi.

Hozzátette, az ilyen típusú szülőknek a gyerek egy „protézis” lesz, a szülő a saját érzelmi szükségleteit fogja kielégíteni gyerekével. Kiemelte, a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő szülők elvárják gyereküktől, hogy úgy viselkedjen, úgy teljesítsen az élet minden területén, hogy  büszkék lehessenek rá. „Ugyanakkor a szülők azt is elvárják gyereküktől, hogy maradjon a szülői házban, gondoskodjon róluk, támogassa őket, lényegében egyfajta mártírszerepbe kényszerítik” – mutatott rá a családterapeuta.

Komlósi hozzáfűzte: a személyiségzavar kezelésben fontos szerep jut egy szerető társnak, aki elfogadja a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőt, hogy bebizonyítsa számára, másnak is fontos.