A zeneterápiában sokféle irányzat létezik, de két nagy kategóriát szoktak megkülönböztetni: az egyik a befogadó, amikor elkészült zeneművek meghallgatása után beszélgetnek arról, hogy milyen érzések, gondolatok törtek felszínre a zene hallgatása közben.
A másik az aktív foglalkozás, amikor a csoport közösen vagy kisebb egységekre bontva, párokban zenél együtt. A résztvevők a hangszereket egymásnak felelgetve szólaltatják meg. Ehhez nem szükséges zenei előképzettség, hiszen a hangsúly itt az érzések, a hangok és a hangulatok összekapcsolódásán és egymásra való hatásán van. A közös zenélés pedig szintén beszélgetéssel fejeződik be – mondta a hirado.hu-nak Nagy-György Attila művészetterapeuta, szocioterapeuta.
„A zeneterápia Magyarországon talán még kevésbé ismert, de Nyugaton sikeresen alkalmazzák pszichoterápiás módszerként vagy kiegészítő terápiaként, illetve iskolákban a közösséghez szoktató, közösségépítő technikaként” – fogalmazott Nagy-György. A foglalkozásokon van például egy gyakorlat, amikor a csoport tagjai olyan zenei anyagot állítanak össze, amelyik az életútjukat mutatja be a zenén keresztül. Azokat a zeneszámokat kell összegyűjteniük, amelyek az életükben egy adott korszakot meghatároztak, és sokat jelentettek a számukra egy időben. Az elkészült anyagot a csoport meghallgatja és átbeszéli, gyakran megható történetek születnek.
„A zeneterápiánál nem érdemes és nem is lehet konkrétan kiemelni egy-egy esetet vagy betegséget, amelynél segíthet. A zene mindenki számára hasznos, és nyújthat olyan élményt, ami építi, gazdagítja és fejleszti az embert” – fogalmazott.
Azok a helyzetek, amelyekben újszerű tapasztalás jöhet létre, mint a zenén keresztül is, mindenféleképp építő hatásúak, mert kizökkentenek egy adott állapotból.
A terápia attól nyújt többet, mint az egyszerű otthoni zenehallgatás, hogy a foglalkozás irányítottan zajlik, van lehetőség átbeszélni az érzéseket és egy csoport részévé válni, ami akár a szorongás, a depresszió leküzdésében is segíthet. A problémát a zene önmagában nem biztos, hogy megoldja – ez egyéni beállítottság kérdése is –, annyi viszont bizonyos, hogy megindítja a javulás folyamatát. A terapeuta szerint célzottan legtöbbször olyan esetekben használják, amikor a verbális megközelítés nehézségekbe ütközik.
Továbbá olyan lelkiállapotok esetén, amikor a beszéd, a kommunikáció szorongást kelt az emberben – ennek az oldására a zeneterápia remekül használható. Az autizmussal élőknél szintén sokat segíthet a fejlődésben, a kapcsolatteremtésben és a jobb kifejezőkészség elérésében.
Aki még nem vett részt ilyen jellegű foglalkozáson, és kipróbálja, akár katartikus élményt is átélhet – tette hozzá a terapeuta. A terápia képes kizökkenteni a hétköznapi megszokott ritmusból, és elindíthat a lelki „gyógyulás” útján.
„Jelen helyzetben például érdemes megnézni, ahogy az olaszok közösen énekelnek és zenélnek a kijárási tilalom alatt, mindenki a saját ablakából vagy erkélyéről csatlakozik be. Ez is hasonló a zeneterápiához, egy közösségi élményt teremt, oldhatja a szorongást” – fogalmazott a szakember.
Ha az ember kitartó, és átadja magát a zenei élménynek, hosszú távon ezek a tapasztalások átültethetők a hétköznapokba, és könnyebbé teszik a kapcsolatteremtést, feloldják a korlátokat, és megnyugtatják az embert.
