Sokszor azokról feltételezik a legkevésbé a bizonytalanságot, akit öntelt, egoista emberként titulálnak, hiszen sokan úgy vélik, a magabiztosság együtt jár a nárcizmus egy-két jellemvonásával. Pedig ez nem így van. Az önbizalom kérdése sokkal összetettebb. Egy mérhetetlenül arrogáns, és flegma ember is ugyan úgy lehet bizonytalan, mint akárki más, legfeljebb csak jól palástolja.

Az önbizalom kérdése nagyon komplex, a jelen sikerorientált társadalomban pedig még inkább átalakulóban van a definíciója.

Az önbizalmat egy sziklához lehetne hasonlítani, amit akár szél, víz, jég, katasztrófa tépáz, ugyan olyan erős marad az apró karcok, lemorzsolódások ellenére, mint előtte. A magabiztos ember is ilyen. Jöhet bármi, higgadtan, nyugalommal és jól veszi az akadályt. Az önbizalom a helyes önértékelésből, önismeretből, és persze egy kicsit a környezet feedbackjéből táplálkozik. Hiszen amíg az egyén nincs tisztában a saját értékeivel, erényeivel, érzéseivel, tudásával, és nem fogadja el azokat, addig nem lesz képes magabiztosan, önbizalommal telve cselekedni, mert fel fog merülni a „vajon jól csinálom/ ezt kell csinálnom?” kérdés. Magabiztossá válni sokak számára nem könnyű, pedig a folyamat metódusa egy nagyon egyszerű dolgon alapszik: az önelfogadáson, önmagunk szeretetén, és elhatározáson. Ha békében élünk önmagunkkal, és nem elégedetlenkedünk folyton, illetve kitartunk a saját elképzeléseink mellett, nem lesz baj.

A legegyszerűbb módja a magabiztossá válásnak, ha elhitetjük magunkkal, hogy azok vagyunk, hogy tele vagyunk önbizalommal. Komolyan.