Amire sokat, sokszor gondolunk, az egy idő után valósággá válik, akár negatív, akár pozitív dologról van szó. Nevezhetjük ezt a jelenséget bevonzásnak, mantrázásnak, sorsnak, vagy a gondolatok teremtő erejének, a lényegen nem változtat: az akarat igenis hatással van a dolgok bekövetkeztére. Azok számára, akik uralni tudják gondolataikat, és a szellemi energiájukat jó hír, a hipochonderek viszont kössék fel a gatyájukat.

Az akarat gyógyít, de nyomorba is dönthet

A Hamburgi Egyetemi Klinika szakemberei arra a felismerésre jutottak, hogy a pozitív gondolatok gyorsíthatják a betegségekből való felépülést, viszont az állítás fordítva is igaz. Valóságos vegyi fegyver van a kezünkben.

A kutatás vezetője, a Hamburgi Egyetemi Klinika idegkutatója Arne May arra a következtetésre jutott,hogy „aki beképzeli magának a fájdalmat, annak az előbb-utóbb ki is alakul.” Eddig a beképzelés erejét csak a placebohatás kapcsán sikerült igazolni, amikor a betegek hatóanyag nélküli, gyógyszernek hitt tablettát vesznek be, és gyógyultnak gondolják magukat. Most viszont ennek ellenkezője, a „nocebohatás” is igazolódott.

A nocebohatásnak nevezett jelenség a kutatók szerint bizonyíték arra, hogy már egyetlen információ is hatással lehet a fájdalom megélésére. A hétköznapokban ez azt jelenti, hogy az orvosoknak vigyázniuk kell, mit mondanak betegeiknek. A tudatosan vagy tudat alatt átadott információk ugyanis jelentősen befolyásolhatják a kezelés lefolyását és sikerességét.

Kontroll és akarat

A bebeszélésre, mantrázásra, bevonzásra- nevezhetjük bárminek az agyban lejátszódó folyamatokat, amelyek a gondolatok gyakorlati világban való megvalósulásáért felelősek, az agykontroll és egyéb meditációs módszerek alapját képzik.

Az úgynevezett küszöbalatti észlelések ugyanis elképesztő módon hatnak az agyunkra. A küszöbalatti észlelések olyan fényképek, hangok, üzentek, mondatok, amelyeket tudatosan nem dolgozunk fel, csak futólag találkozunk velük ám agyunk tudatalattijában elraktározódnak, és észrevétlenül változásokat indikálnak.

Ilyen például egy másodperc töredékéig felvillant üzenet, vagy két filmkocka között elrejtett reklám. Tudjuk, hogy ott volt, de nem láttuk, így inkább a szemünknek hiszünk, s hopp, ezzel máris a küszöb alatti észlelés hatásmechanizmushoz érkeztünk.

Elég egy üzenet a monitoron, a tükrön, bármin, amit nap mint nap látunk, azzal az üzenettel, amit szeretnénk magunkba kódolni (pl.: „egészséges vagy”, „szép vagy”, „magabiztos vagy”, „jól vagy”), egy kis idő után, akarva akaratlanul bekúszik a tudatalattiba, és beépül. Ezért nem mindegy, hogy mit kódolunk magunkba, elvégre nem csak a pozitív, de a negatív üzenetek is célba érnek egy idő után.