A rejtélyes jelenséget szinte mindenki megtapasztalja, ám a magyarázatával egyelőre még adósak az agykutatók. A megfigyelés nehézségét a déjá vu kiszámíthatatlansága adja, ha nem sikerül szándékosan előidézni, a kutatása is nehézkes, ha nem lehetetlen.

A St Andrews Egyetemen dolgozó brit Akira O’Connor éppen ezen a területen ért el áttörést: hamis emlékeket tudott elültetni az önkéntesek fejében, és a déjá vu érzés sem váratott sokat magára. A neurológus kis csapatával ötletes tervet dolgozott ki.

A résztvevőknek egymáshoz kapcsolódó jelentésű szavakat mondtak el: ágy, párna, álom, éjszaka. De a kulcsszót, a kapcsot ezek között nem ejtették, ez volt az „alvás”.

Ha később visszakérdezték a szavakat, az emberek hajlamosak voltak arra, hogy azt mondják, az alvást is hallották.

A nagy trükk itt következett. Rögtön a lista után megkérdezték az alanyoktól, hogy hallottak-e „s” betűvel kezdődő szót (angolul sleep, azaz alvás). Erre azt felelték, hogy nem. Tehát tudták, hogy nem hangzott el az alvás szó, amikor később rákérdeztek, mégis ismerősen csengett. Ekkor a résztvevők jelezték, hogy csakugyan volt egy déjá vu érzésük.

O’Connor és csapat nem várták tétlenül a pillanatot, funkcionális MRI-készülékkel figyelték az emberek agyműködését. Azt várták, hogy a mesterségesen előidézett déjá vu közben a memóriáért felelős agyterületeken, főként a hippokampuszon mérnek majd aktivitást, de nem így történt. Ehelyett a döntéshozásért felelős frontális területek léptek működésbe.

O’Connor szerint a homloklebeny ilyenkor az emlékek helyességét ellenőrzi, és a különös érzés azt jelenti, hogy hibát talált: nem szerepel a memóriában valami, aminek logikusan kellene. Ha a logikája helyes, akkor ezt azt jelenti, hogy akinek déjá vu-je van, annak jó a memóriája - írta 2016-ban a hirado.hu.

Ezt látszólag alátámasztja az a megfigyelés, hogy az érzés főként fiatalabb korban jelentkezik, ahogy az ember egyre idősebb – és romlik a memóriája – lassan elenyészik.