Sok minden megváltozik, amikor valaki megtanul vezetni. Sok helyzetben könnyebb autóval elérni az úticéljainkat, a nagyvárosokban pedig megtapasztalhatjuk a parkolóhely keresés örömeit. Azonban nem csak közlekedési szokásaink változnak meg, ha megtanulunk vezetni, hanem az agyunk felépítése is – erről a Discover tudományos magazin számolt be.

Korábban a tudósok azt gondolták, hogy egy bizonyos kor után az emberi agy már nem változik. A huszadik század elejének Nobel-díjas tudósát Santiago Ramón y Cajal-t tartják a modern agytudomány atyjának. Ő például még úgy fogalmazott, hogy „a felnőttekben az idegpályák fixek, és változatlanok. Bármi elpusztulhat az agyban, de semmi sem regenerálódhat.”

Ez az elképzelés nagyon sokáig tartotta magát, mígnem a huszadik század második felében egyre több bizonyítékot találtak a megcáfolására. Bár még az elmúlt években is jelent meg olyan cikk, ami szerint nincs bizonyíték arra, hogy felnőtt korban is keletkeznek idegsejtek az agyban, a korábbi elmélet a változatlan agyról ma már nem igazán elfogadott. Ugyanakkor nincs is szükség új idegsejtek létrejöttéhez ahhoz, hogy az agy megváltozzon. A már meglévő neuronok újra huzalozásával is új idegpályák jöhetnek létre a felmerülő feladatok elvégzésére.

Minden alkalommal, amikor valami újat tanulunk, akkor az agy finoman újrarendezi magát, ezt a képességet hívják neuroplaszticitásnak.

Eszerint az agy gyakorlatilag megerősíti vagy gyengíti az idegpályákat az agykéregben a tapasztalataink alapján. Egy 2000-ben megjelent híres tanulmány bemutatta például, hogy a londoni taxisofőröknek kivételesen nagy hippokampusza van. Az agynak ez az a része, ami többek között a memóriáért és a térbeli tájékozódásért is felel. Először ugyan még vitatkoztak azon, hogy a taxizástól nőtt-e meg a sofőrok agyterülete, vagy csak eleve a nagy hippokampuszú emberek mennek taxisofőrnek, de később a tudósok bebizonyították, hogy a sofőröknek tényleg nőtt a hippokampuszok, ahogy rutint szereztek a taxizásban.

Amikor megtanulunk vezetni, akkor nem csak tájékozódni tanulunk meg, számos más képességre is szert teszünk. Belegondoltak már, hogy hogyan vagyunk képesek szinte automatikusan egyszerre vezetni, zenét hallgatni, beszélgetni az utasunkkal, vagy a volán mögött meginni egy pohár kávét? Ezek koordinálása az agy különböző területeit veszik igénybe. A szemünk a forgalmat, a fülünk a különböző hangokat figyeli, míg más idegsejtjeink a kezünknek adják ki a parancsokat, hogy megfelelően kormányozzuk az autót – és közben még a memóriánkat is használni kell, hogy kiválasszuk a legmegfelelőbb útvonalat az úticélunkhoz.

Emlékezhetünk, hogy amikor elkezdünk vezetni tanulni, akkor már csak a kormány és a pedálok összehangolt használata is milyen megterhelő volt. Azonban a gyakorlással ezek a mozdulatok teljesen automatikussá válnak, ez pedig azért lehetséges, mert a tanulás közben megváltozik az agyunk, és alkalmazkodik az új feladathoz.

Ezek a változások pedig kivételesen hasznosak lehetnek, a kutatások például megmutatták, hogy a térbeli tájékozódás szoros kapcsolatban van a matematikai képességekkel is. Akinek jó a térbeli tájékozódási képessége, az valószínűleg a mérnöki és természettudományi területeken is sikeres lesz.

Tehát amikor megszerezzük a jogosítványt, akkor nem csak vezetni tanulunk meg, hanem az élet más területein is hasznos képességekre teszünk szert.