Szórakoztatás, informálódás egy társadalomrajz alapján vagy befolyásolás, idáig terjedhet napjaink filmsorozatainak hatása a nézőkre. A tematikában a 90-es évek óta az egyenlőség, az önmegvalósítás és a szabadon alakítható énmárka alakítása a legmeghatározóbb jelszavak. Vagyis merd elhinni, hogy lehetsz bármi és minden egyszerre.

A sorozatnézés ma már nemcsak világképünkre, hanem életmódunkra is hatással van. Egyre több a sorozatfüggő, a szabadnapokon sokan napi nyolc órát is eltöltenek a képernyő előtt. A szakértők szerint a sorozatnézés a depresszióra és a magányra adott válasz is lehet.

Az Ez itt a kérdés – XXI. századi Kultúrharc aktuális történései című műsorban Gulyás István műsorvezető beszélgetőtársai Réz András filmesztéta, forgatókönyvíró, reklámszakember, Tóth Dániel virtuálpszichológus és Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, a Mathias Corvinus Collegium Mindset Pszichológia Iskola vezetője voltak.

„Az életmódunknak egy fontos változása, hogy a sorozatok hőskorában még egy készülék volt egy családban, vagy annyi sem. Tehát családi program volt a sorozatnézés.

(…) Ehhez képest pedig manapság mindenki a saját hordozható készülékén nézi a műsorokat, bárhol, a buszra várva, a bevásárlóközpontban a sorban” – mondta el Kozma-Vízkeleti Dániel, hogy miként múlt el a sorozatok közösségformáló hatása.

Korábban az alkotók megpróbáltak művészetként tekinteni a sorozatokra, ezzel szemben a mostaniak technológiailag hibátlan szalagtermékek a műsor résztvevői szerint. Nagyon jól ki vannak találva, profi termékek, amikre nagyon sokan függőséggel reagálnak, képesek reggeltől estig folyamatosan nézni őket.

„A sorozatok és más virtuálisan szimulált élmények által mindenki kiválaszthatja magának azt, hogy mit akar megélni, mindenki kiválasztja a saját mátrix kapszulájának a programját, akár gazdag vagy híres, akár szuperhős akar lenni.

Bármilyen élményt tudunk már magunknak szimulálni, ami azért lehet nagyon becsapós, mert ez lehet egy rekreációs élmény, de bele is lehet ragadni. Sokan akár tíz évet is eltöltenek az életükből úgy, hogy a magányukat sorozatmaratonokkal töltik ki” – hívta fel a figyelmet Tóth Dániel a sorozatfüggés veszélyeire, és arra, hogyan válhat a sorozatnézés a depresszió melegágyává.

Réz András szerint ezek a sorozatok már nem a művészeti értékről szólnak, a nézők már nem katarzist várnak a filmtől, a sorozatok fogyasztásának már van egy rutinja, megszokottsága. A műveknek nincs íve, nem zártak, hanem végtelenek, azért, hogy a piaci igények szerint bármikor folytathatók legyenek. Tóth Dániel ugyanezt úgy fogalmazta meg, hogy a fogyasztók ma már nem műveket keresnek, hanem „a viszketésük megvakaróját”.

A korábbi időszakokra visszaemlékezve a műsorban elhangzik, hogy Magyarországon a szocializmus éveiben a sorozatok alkotóinak a megrendelők ideológiai igényeit kellett kielégíteniük, ugyanakkor ezt sokszor trükkösen ki tudták játszani, és így értéket is teremtettek. A beszélgetés során kérdésként merült fel, hogy vajon napjainkban van-e ilyen típusú, ideológiai megrendelője a sorozatoknak.

A koronavírus-járvány új lendületet adott a sorozatfogyasztásnak, ezért a felmerülő kérdések különösen aktuálisak ebben az időszakban.

A műsorban előkerült a Linda, a Barátok közt, az Aranyélet, a Terápia, a Jóbarátok, a Szex és New York, a Miért éppen Alaszka?, a Twin Peaks és a Trónok harca is. A résztvevők mindegyikről elmondták a véleményüket, jó és rossz sorozatokról egyaránt.