„Pánikbetegségről akkor beszélhetünk, ha a pánikrohamok bizonyos rendszerességgel fordulnak elő, és ezek súlya már olyan mértékű, hogy az életminőségünket is veszélyezteti ” – magyarázta Orosz Katalin klinikai szakpszichológus.
A leggyakoribb pánikbetegségre utaló tünet például az éjszakai légszomj: a beteg úgy érzi, hogy nem kap levegőt, nagyon szapora a pulzusa, mellkasi nyomást érez, reszket, remeg, verejtékezik, esetleg halálfélelme is van.
A pánikbetegség meglehetősen gyakori állapot, amely hirtelen, gyakran minden előjel nélkül kialakuló félelmi vagy szorongásos szakaszokkal jár.
A rohamok percektől órákig tarthatnak, ritkán vagy gyakrabban is jelentkezhetnek.
„A pánikroham általában nagyon hirtelen jön. Ilyenkor reagálunk egy helyzetre, amit lehet, hogy tudatosan fel sem fogunk, de a szervezetünk azt jelzi, hogy ott valami veszély van. Ilyenkor automatikusan bekapcsol a stresszválaszunk, ami nem egy tudatosan szabályozott reakció” – fejtette ki S. Nagy Zita neuropszichológus, címzetes egyetemi docens.
Hozzátette, a mostani életünkben, kultúránkban probléma, hogy a helyzet, amiben benne vagyunk, az nem annyira intenzív és erős válasz, mint amennyire fizikailag a testünk veszélyhelyzetet jelez.
Orosz Katalin ugyanakkor hangsúlyozta, ha felismerjük a problémánkat, és azt, hogy pánikroham tört ránk, akkor tudunk saját magunkon is segíteni.
Ilyenkor elsősorban kezdjünk el figyelni a helyes légzésre, ezzel is elkerülve a hiperventillációt.