A „képzelt betegségként” is emlegetett mentális zavar a felnőtt lakosság nagyjából 10 százalékát érinti. Jellemzően a harmincas években mutatkozik meg, de gyakorlatilag bármilyen életszakaszban megjelenik, szorongással, depresszióval karöltve.

A hipochondria nem új keletű betegség. Maga Molière tárta fel, aki szintén ebben a szenvedett, a 18. századra pedig nemes egyszerséggel „férfihisztériának” tartották. Valójában azért sokkal több van mögötte, mint egyszerű „hiszti.

A 23-as csapdája

A hipochondria egy ördögi kör. A betegség nélküli betegéggel küszködők gyakorlatilag mindent a betegségtudatnak vetnek alá, és annak hogy már-már kínosan ügyelnek arra, hogy testük harmóniáját semmivel se törjék meg. Állandóan monitorozzák szervezetüket és a legkisebb dolgot is képesek felnagyítani, rágörcsölni. A betegségtudat olyannyira képes elhatalmasodni, hogy pszichoszomatikus tünetként ölt testet, azaz valós betegséget idéz elő: magas vérnyomást, fejfájást, és gyakorta mellkasi nyomásérzetet.

A hipochonderek – olykor tudatában vannak, hogy valójában nem betegek – képtelenek szabadulni a kínzó betegségtudattól, annak ellenére is, hogy milliónyi orvosi vizsgálat igazolja: semmi bajuk. Egyszerűen begyűrűznek a képzelt kórságba. Egy idő után ez nem csak őket, hanem környezetüket is megterheli. Hiába várnak együttérzést, és törődést a szeretteiktől, sokszor akkora terhet ró rájuk a képzelt betegséggel való együttélés, hogy elfordulnak a „betegtől”. Ekkor jön az igazi csapda, a hipochonder elszakad a világtól, bezárkózik, és saját gondolataiba merülve tölti napjait, és egyre rosszabbul lesz. Elhiteti magával, hogy nincs jól, és tényleg elkezdi produkálni az adott kórságra jellemző tüneteket. A szomatikus panaszokkal párhuzamosan szorongás, és depresszió, magányosság-érzet gyötri, mert úgy véli senki sem érti meg.

A kiút

A legjobb, ha nem hagyjuk idáig fajulni a dolgokat, és a „nincs semmi bajod”, „nem is vagy te beteg, csak az agyad”, és az „agyban dől el minden” frázisok puffogtatása helyett, vegyünk erőt magunkon és keressünk fel az érintettel egy pszichológust, mert a hipochondriát egyedül gyakorlatilag lehetetlen legyűrni, hacsak az ember személyisége szokatlanul erős. Ne hagyjuk magára a gondokkal küszködő szerettünket, hanem segítsünk rajta, mert néha mindenkinek kell egy segítő kéz!