Öt tagország – a Benelux hármak, valamint Dánia és Olaszország – túlzottan engedékenynek tekintette az úgynevezett első generációs, azaz élelmiszernövényből készült bioüzemanyagok vonatkozásában az asztalon lévő elnökségi javaslatot, ők ezért fordultak ellene. Lengyelország és Magyarország ellenben megengedőbb szabályozás mellett érvelt, habár különböző alapról. A hét ország ellenszavazata mindenesetre bizonytalan időre ellehetetlenítette a módosítási kísérletet.

A 2009-ben elfogadott energia- és klímapolitikai célok értelmében az évtized végére 10 százalékos megújuló üzemanyag arányt kell elérniük a tagállamoknak a közlekedésben. E cél elérését alapvetően a bioüzemanyagok (a bioetanol és a biodízel) felhasználásának fokozásán keresztül képzeli el az Európai Unió. Környezetvédők ugyanakkor rendkívül óvatosak a bioüzemanyagokkal szemben, többek között azért, mert attól tartanak, hogy előállításukkal csak minimális mértékben vagy egyáltalán nem csökkenne a károsanyag-kibocsátás a fosszilis üzemanyagokhoz képest.

Részben ezt az aggodalmat erősíti meg az a Nemzetközi Élelmiszerpolitikai Intézet (IFPRI) által közzétett tanulmány is, amelynek számos megállapítását az Európai Bizottság által készített és a vita alapját képező hatástanulmány is magáévá tette. Az IFPRI szerint ugyanis egyértelmű, hogy a pálmaolajból, szójababból vagy repcemagból előállított biodízel csak kicsivel kevesebb vagy azonos károsanyag-kibocsátással jár, mint a hagyományos fosszilis energiákból készült üzemanyag. Ennek oka az úgynevezett közvetett földhasználat-változásban keresendő.

A bruxinfo.hu cikkéből kiderül, a nemzetközi zöld szervezetek szerint az első generációs bioüzemanyagok termelésének növelése azzal járhat, hogy az eddig élelmiszerként termelt búzát és repcemagot fokozottan erre a célra használják fel. Az így kieső élelmiszertermelést elvileg a gabonatermelés intenzifikálása révén, vagy nem mezőgazdasági területek termelésbe vonásával lehetne pótolni. Az ilyen termelésbe vonható területek (erdők vagy tőzegterületek) azonban jellemzően rengeteg szén-dioxidot kötnek le, vagyis megművelésük során növekedhet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása.

A közvetett földhasználat-változás (ILUC) kibocsátásra gyakorolt hatását ugyanakkor jelenleg csak globális szintű makrogazdasági modellezéssel tudják mérni, ami ugyanakkor nagyon bizonytalanná teszi a tényleges hatások felmérését. A csütörtöki ülésen egyfelől az volt a tét, mennyiben maximálják az első generációs bioüzemanyagok arányát a célul kitűzött 10 százalékon belül, másfelől, hogy szabjanak-e kötelezően elérendő szintet a második generációs, tehát például mezőgazdasági hulladékból készülő bioüzemanyagok részarányának.

Mint azt a bruxinfo.hu is megírta, az előbbinél az elnökség 7, a Bizottság 5 százalékot javasolt – miközben tudni lehetett, hogy az EP plenárisa idén szeptemberben a kompromisszumos 6 százalék mellett tette le a voksot –, az említett „ötök” csoportja azonban elégedetlen volt a csütörtökön tárgyalt kompromisszumos szövegben szereplő százalékos arányokkal, és ezért elvetették az elnökségi indítványt. Ugyanezen országok – Nagy-Britanniával együtt – leszavazták azt a bizottsági ötletet is, hogy bizonyos második generáció bioüzemanyag típusok kapjanak egy szorzószámot, és ezáltal megnőhessen súlyuk a 10 százalékon belül.

Hozzájuk képest a lengyel-magyar páros a közvetett földhasználat-változásra történő utalást tartotta elfogadhatatlannak, miközben magyar részről egyebek között azzal érveltek, hogy bizonyos körülmények között lehet legitim az első generációs bioüzemanyag részarány növelése is, (például ha parlagon lévő földterületen történik, vagy ha a termesztés intenzitásnak növelésével érnek el nagyobb terméshozamot).

A mostani negatív tanácsi döntés után elvben a soros görög EU-elnökség jövőre előállhat egy új kompromisszumos javaslattal. Szakértők azonban kétségesnek tartják, hogy ha ehhez sikerülne is összehozni a szükséges tanácsi többséget, a kérdés lezárulhatna még az EP májusig élő mandátuma idején.

Fotó: freedigitalphotos.net

biokalauz.hu/bruxinfo.hu