A háromdimenziós nyomtatás először furcsán hangzik és egy laikus számára elképzelhetetlen a működési elve, pedig nem is olyan bonyolult, mint sokan hiszik.

A nyomtatási folyamatot megelőzően az adott tárgyról egy modellt készítenek, speciális e célra kifejlesztett számítógépes programokkal. Egy létező testről 3D szkenner alkalmazásával is készíthető digitális modell. A leképezés menete úgy történik, hogy az STL fájl - ami átmenetet képez a szkennelés és a programok között - egyenletes, virtuális szeletekre bontja a testet, majd azokat apró háromszögekre bontva tárolja. Minél kisebbek ezek a háromszögek, annál pontosabban, tökéletesebben lehet az adott tárgyat kinyomtatni.

Ha ez mind elkészül, a nyomtató beolvassa a prototípus adatait és sorban egymásra illeszkedő rétegeket képez folyadékból, porból vagy sík lemezekből, ezáltal fokozatosan felépíti a modellt a metszetekből, melyeket egymáshoz köti vagy azok automatikusan egymáshoz tapadnak. Az így készülő tárgy tökéletesen megegyezik a virtuális mintapéldánnyal.

Az új technológia alkalmazása nem csak az ipar területén, hanem az egészségügyben is hatalmas áttörést jelenthet. Az utóbbi esetében megoldódnának a transzplantációra váró betegek donor problémái, hiszen akár élő szövetet tartalmazó szervet is képesek előállítani. Ez ugyan még nem egy bevett forma, de külföldön élnek olyan transzplantáltak, akik 3D nyomtatás által készült vesét, vagy húgyhólyagot kaptak. A szervek minden kemikáliától mentesek, csak természetes anyagokból épülnek fel.Az építészet területén is alkalmazzák a 3D nyomtatást. Kínában már olyan fejlettségi szinten állnak a témával kapcsolatban, hogy egy nap alatt tíz házat is képesek voltak kinyomtatni.

A módszernek legnagyobb előnye, hogy majdnem minden formát vagy geometriai testet elő tud állítani, úgy hogy nem ártalmas sem az emberre, sem a természetre. Az eljárásnak nem feltétele a mesterséges anyag vagy olyan szer, aminek az élő környezet látná kárát.