Az üzemi mennyiség pálma termékek előállításához több hektár pálmaültetvényre van szükség. Mivel pálmaerdők nem nőnek maguktól, így a termelők csinálnak maguknak. Ennek az az ára, hogy kiirtják a dzsungelt.

Jelenleg Borneó és Szumátra élővilága van életveszélyben, mert a földhódítók, ezeken a területeken kezdik felszámolni az őserdőt. A dél-kelet ázsiai Szumátrán és Borneón csaknem 20 ezer virágos növény, 3 ezer féle fa és 300 ezer állatfaj él, és számos olyan, amit eddig még nem fedeztek fel. De ez cseppet sem érdekli a gazdákat, akik óránként 300 futballpályányi esőerdőt pusztítanak ki, hogy helyébe pálmaerdőket ültessenek, amelyből a pálma olajat nyerik. Percenként hat focipályányi dzsungel tűnik el.

Hogy ez mit eredményez? Az orángutánokat is a kihalás szélére taszítja. Az ott élő populációk, az elmúlt 20 évben, életterük 90%-át elvesztették. Az indonéz nyelvben az orángután azt jelenti, hogy a dzsungel embere. Hát, miért öljük meg embertársunkat? Csak azért, hogy a gazdasági és kényelmi igényünk meglegyen? A legtöbbjük azért pusztul el, mert élelem után kutat, és egy korábbi élőhelyhez mennek, ahol már pálmaerdő van. Sokukat elfogják, és háziállatnak eladják, törvénytelenül. Nagy részük azonban megölik az erdőirtáson dolgozók, akiknek ez parancsba van adva, mondván, hogy az orángután pálmaolaj ipar legnagyobb kártevői.

Hát itt tartunk most kérem szépen, csaknem félmillió orángután pusztult el az elmúlt húsz év erdőirtásainak és a pálmaerdő ültetéseinek következtében. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogyha ez tovább folytatódik, akkor 3-12 éven belül eltűnnek a bolygóról, és nem csak ők, hanem az őserdők is.

Tényleg szükség van erre?