A városok gyakorlatilag olyanok, mint a hőszigetelő telepek. Ehhez az alábbi tényezők járulnak hozzá leginkább: a városi közlekedés, (ami mini üvegházhatást kelt) a fák kiirtása (amik így már nem tudják elnyelni a hőt, és tápanyaggá konvertálni azt), a burkolat és aszfalt (amelyek szinte tükörként bocsájtják vissza a hőt a levegőbe), és a csatornahálózat, ami elvezeti a környezet hűtésére alkalmas esőt, különböző hálózatokba, ezáltal csökkentve hatékonyságát.

Nem csak a könnyezet, hanem maga az embertömeg is hozzájárul a hőszigetelő telepek létrejöttéhez. Az ember a test hőjével is hatással van rá, és a maga által működtetett légkondicionálóval képes befolyásolni a városi hőt. A légkondik kivezetői mind az utcára nyílnak, amik ugye oda vezetik ki a meleg levegőt, ezáltal növelve a környezeti hőmérsékletet.

A vidéki területek és a városok között átlagosan 6- 8°C fokos eltérés mérhető. A világ különböző pontjain ez a hőmérsékleti szakadék már eléri a kritikus pontot (Srí Lanka, Arizona, Miami stb.), ami azzal jár, hogy emberek és állatok tömkelegét sodorja veszélybe.

A globális felmelegedésről szóló értekezések sarkalatos pontja a fent említett jelenség, hiszen a városok olyanok, mint az állandóan sugárzó szigetek, amelyek folytonos hőt bocsátanak a környezetbe.

A megoldás abban rejlik, ha a városi struktúra geometriáján változtatnak. A leendő épületek között nyitott teret kell hagyni, hogy az árnyékolás természetes módon létrejöhessen, illetve a felesleges hő eloszolhasson. E kettő kombinálásával csökkenthetővé válna a hőmérséklet közel 2-3 °C fokkal. Az urbanizált dizájnt, azaz a fák centralizálását egy bizonyos helyre, meg kellene szüntetni, és helyette az utcák, terek elemeivé kellene tenni.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Biokalauz Facebook oldalát!
(A kép forrása: http://www.deltatinspection.com/)