Ötödik alkalommal adta át a Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány a Magyar Felfedező Nagydíjat. Az idén Magyari Enikő, az Akadémia–Magyar Természettudományi Múzeum–ELTE paleontológiai kutatócsoportjának tudományos tanácsadója kapta az elismerést.

A kutatócsoportunkban a negyedidőszak, a földtörténet utolsó 2,6 tized millió évének környezettörténetével és klímatörténetével foglalkozunk, az én szűkebb szakterületem a növényzet rekonstrukciója, a növénytakaró változásának a rekonstrukciója, és ezt felhasználva az elmúlt 30 ezer év klímarekonstrukciója a Kárpát-medencében – mondta el a szakértő.

Harmincezer év távlatából a klímaváltozást rekonstruálni és kutatni többféle módszerrel lehet, ehhez az MTA paleontológiai kutatócsoportja egy különleges eljárást választott.

Magyari Enikő elmondta: „tavi üledékeket vagy lápok üledékeit nézzük meg, amik ebbe az időtartományba is visszanyúlnak, és ebben az időszakaszban üledéket halmoztak magukba, és ezekben az üledékekben biológiai maradványok vannak.”

A biológiai maradványok pontos képet adnak a múlt hőmérsékleti, vízminőségi és ökológiai viszonyairól. Ezek lehetnek fosszilis kovaalgák, rákok, árvaszúnyogok lárvái vagy éppen pollenek. Utóbbiak jelentősége kiemelten fontos a paleoklíma kutatásban, mert nagyon széles körben vannak jelen a tavi üledékekben, és aránylag könnyen azonosíthatók faj és nemzetség szinten is.

„Ezeket elemezzük ki, ezekből megállapítjuk, hogy milyen volt az egykori növényzet összetétele, és az egykori növényzet összetételét, amit a pollenek segítségével látunk, összevethetjük a földfelszín, esetünkben elsősorban Eurázsia különböző klimatikus öveiből származó, felszíni pollenmintákkal, és ezeknek a hasonlóságát vizsgáljuk, hogy melyik felszíni mintával mutat legnagyobb fokú hasonlóságot, és a hozzájuk rendelt klímaparamétereket használjuk fel az éghajlati rekonstrukcióban” – ismerteti a tudományos tanácsadó.

A mintavételezés nem egyszerű feladat. A kutatóknak mindent meg kell tenniük, hogy a furathoz az üledék felkavarodása nélkül hozzájussanak.

Mint mondta: „akár húszméteres mélységbe is lejuttatjuk a magmintavevő berendezést, ez általában egy méter hosszú és 8-10 centiméter széles henger alakú mintákat vesz ki a tó üledékében, és így egy méteres szakaszokban haladunk lefele, addig, amíg el nem érjük az alapkőzetet.”

Bár a felvételek alapján akár Izlandon is lehetnének, a kutatók itt a befagyott Balatonból vesznek üledékfuratot. Származzon bárhonnan, a minták nagy része ide, az ELTE Környezet és Tájföldrajzi Tanszékének laborjába kerül.

A műsorban szereplő egyik másfél méteres minta 3000 évet ölel fel. A pontos vizsgálatok érdekében centinként kell felszeletelni, majd a szeletekből 1 köbcentiméteres mintákat készíteni. A mintából aztán vegyszeres úton feloldják a szerves anyagok nagy részét, majd szűrések után szinte csak a pollen marad.

Pál Ilona tudomány segédmunkatárs rámutatott: minden feltárás során minden egyes mintához egy vagy két likopódium tablettát adunk. Ez egy olyan jelzőspóra vagy egy olyan tabletta, amelynek a spórakoncentrációja ismert. Egyidejűleg a pollenszámlálással, leszámolom ezeket a jelzőspórákat is, és ebből a számból viszonyítást csinálok. Ebből tudjuk meg, hogy az egyes köbcentiméterre vonatkozó mintában mennyi pollenszemcse van, és  ebből tudunk a későbbiekben akár akkumulációs rátát is számolni, ami a populáció méretére vonatkozó adatokat ad számunkra.

A kutatás nem csak a múlt megismerése miatt fontos

Arról tudunk képet adni, hogy a Kárpát-medencének és ennek a régiónak ekkor milyen  klimatikus sajátosságai  voltak, és mi várható, hogy hogyan reagál ez a térség egy esetleges felmelegedésre, vagy milyen a felmelegedés mértéke ebben a régióban, amikor Nyugat-Európában 6-8 Celsius-fok – részletezte Magyari Enikő.

A kutatás feltárta, hogy a felmelegedés hatása a nyári középhőmérsékletben Magyarországon jelenleg tompítottan jelentkezik Nyugat-Európa más tájaihoz képest. Tehát nagyon hasznos ismernünk a múltat ahhoz, hogy tudjuk, várhatóan miként is alakulhat a Kárpát-medence régiójának a klímája.