Nos, nekik semmiképp nem ajánlatos az alábbi ételkülönlegesség kipróbálása. A Cazu Marzu, Szardínia szigetéről származó sajtféle, mely olaszul „rothadt sajtot” jelent. Ez önmagában még nem is lenne olyan különleges, hiszen számtalan olyan sajt létezik, melyet penészes, erjedt formájában fogyasztanak a gasztronómiai kuriózumok lelkes hívei.

A Cazu Marcu különlegessége a sajtban található nyüvekben, - lábatlan, 8 mm hosszúságú, áttetsző - légylárvákban rejlik. Egy eredeti juhsajtból készült Casu Marzu sajtguriga tele van nyüvekkel.

Az elkészült jókora kerek sajtot meleg és nedves helyen érlelik és várják, hogy a legyek belepetézzenek. A peték száma egy 2-3 kg-s sajtnál elérheti az 1-2 ezres nagyságrendet is. A kikelt lárvák fehéres emésztőnedvet bocsájtanak ki magukból, amit az olaszok egyszerűen, csak “lagrimá”-nak, - magyarul könnycseppnek- neveznek. Ez a nedv a sajtot lággyá és szivacsos állagúvá teszi, íze pedig édeskéssé válik.

A született szardíniaiak kizárólag az olyan Casu Marzut fogyasztják szívesen, melyben még élnek a lárvák.

A sajtot mikor már teljesen megérett kenyérre fektetve tálalják, általában erőteljesebb vörösbor kíséretében, utána nem árt a gyomorfertőtlenítés. A kikelt lárvák akár 15 cm magasra is felpattanhatnak a sajtokból így a fogyasztása során igyekeznek a tenyerükkel visszaszorítani őket. Aki nem elég bátor ahhoz, hogy elfogyassza az élő lárvákat, az lezárt papírzacskóba teheti a sajtot, valamint a sajt hűtése is elősegíti a lárvák pusztulását. A lárvák az oxigénhiányos állapottól szenvedve „ugrálni” kezdenek és jellegzetes pattogó hangot hallatnak a lezárt sajtos zacskóból. Mikor a hang megszűnik, a sajt fogyaszthatóvá válik. Azonban a nagy mennyiségű, élő lárvás Casu Marzu fogyasztásával vigyázni kell, mert előfordulhat ,hogy a lárvák túlélik a gyomorsavas közeget és megbetegíthetik a szervezetet.