Nem újkori tendencia, hogy az egykor szikrázó, szenvedélyes románc egy idő után sivárrá, unalmassá válik. Ennek oka túlmutat a szokásos „te vagy a hibás” kérdéskörén, aminek helyes változata úgy hangzik „mi vagyunk a hibásak” persze ezt senki nem fogja beismerni, így marad az ön és közösségámítás.

Friss diplomásnak és tapasztalt munkakeresőnek sem egyszerű megvetni lábát, hála a túlmisztifikált, direkt leblokkoltatós kérdéseknek. Például, Ön mit válaszolna arra, ha megkérdeznék, milyen állatként jellemezné magát? Erre egy jó helyes válasz van, össz-vissz.

„A szem a lélek tükre”, tartja a mondás, és ez igaz az orra is abban az értelemben, hogy sokat enged következtetni az ember személyiségére. Legalábbis egyes felvetések szerint.

Ideges, feszült, stresszes, szorongó az életünk. Sokan úgy tartják, feszültség ellen legkönnyebb egy nyugtató, álmatlanságra ott az altató, kedvetlenségre pedig a kedélyjavító antidepresszáns. De hol a határ? Mikor váltja fel az eseti szedést a megszokás, netán a függőség? Egy 2011-es felmérés szerint minden ötödik magyar szed nyugtatót, ami hétmillió dobozt jelent évente. A férfiak 20, a nők 40 százaléka él ezzel a módszerrel hosszabb-rövidebb ideig.

A tartósan magas hőmérséklet nem csak a szervezetet terheli meg jobban, de a lelket is. Hiába a napsütés, és a megszépült természet, a szomatikus panaszokkal küszködőkre a meleg front nincs áldásos hatással.